Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Pethő István: A harmadik nemzedék

Csaknem tiz esztendő1 kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk arra a nagy űrre, amely egyházunkban az ő helyükön tátongott. Három évvel ezelőtt elindultunk keresni őket. Néhányan közülük egészen közel voltak. Égett a lelkűkben a vágy, hogy az unitárius élet munkamezején föláldozhassák lelkesedésüket és egyház-szeretetüket. Ezek csak a hivó szóra vártak. A többiek után azonban messze kellett menni. Megfagyott gyertyalángok dermedt tüzeinél hamvadott lelkűkben a reménység, bogáncs kórók éktelen díszei kövéren nőttek abban a talajban, ahol a hitet véltük felfedezni és két éven keresztül majdnem eredménytelenül kongott feléjük a hívogató harang. Aki a legdrágább értékekben csalódott önhibájából, vagy azon kívül, azt nagyon nehéz megtanítani, hogy újra remélni tudjon. A harmadik esztendő végre megtermetlte a várt gyümölcsöt. Azelőtt alig voltunk tizenketten s immár egy esztendőt úgy töltöttünk el, hogy a harminc évesek találkozóin ötven-hatvanan is vagyunk. Tisztes névsor ez, lelkes közkatonái az unitárius életnek,, akik nem pályáznak a nyilvános elismerés babérkoszorújára, mert elég nekik az is, ha névtelenül, csöndesen dolgozhatnak.

Minden hónap első hétfőjén összegyülekeznek a Koháry-utcai templomházban és egyházunk égető problémáival foglalkoznak. Összejöveteleiknek hármas célja van: Elsősorban meg akarják ismerni egyházunk múltját, ezt a könnyes, szép történelmet, úgy, ahogy azt kellene ismerje minden unitárius ember. Tudni akarják jelenlegi egyházszervezetünknek történelmi kialakulását. Azután érdekli őket a jelen. Melyek azok az értékek, amelyeket az unitárizmus

55