Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Pethő István: A harmadik nemzedék

hitelveiben, szervezeti törvényeiben és vagyonában napjainkban tartogat az unitárius közönség számára. Ami van, miért van? hogyan van? És a harmadik problémája ennek a nemzedéknek a jövendő. A múlt örökségeit hogyan lehet és kell a leggazdaságosabban átmenteni máról holnapra. így született meg összejöveteleiken az unitárizmus nagy igenlése. Az nem lehet, hogy mi évtizedeken át mindig csak a veszteségeinkből tengessük életünket. Dávid Ferenc szelleme Krisztus örökségét kell, hogy kamatoztassa is végre a csonka hazában. Nekünk unitáriusoknak az evangéliumok képezik .a legnagyobb értékünket Vallásunk a modern ember gondolatvilágának elsőszülött testvére. Hitünk a XX. század gyermekeinek üdvösség-kenyere. Ezért végre meg kell találjuk azt az utat, amely az unitárizmust kivezeti a diadalmas élet Krisztus-ösvényére.

Mindenekelőtt önmagunkat erősítsük meg. Ismerjük be, hogy eddig csak a keresztlevelünk és középiskolás emlékeink alapján voltunk unitáriusok. Hiányzott belőlünk a biztonság érzése, drága gyöngyök birtokában túlzottan kevésre értékeltük ősi hitünket és sokszor sokan potomáron ádták el azt, aminek az értékét nem tudták kellően fölbecsülni. Mintha az evangélium tüze elhamvadt volna, dideregve éltünk az öröktüzek áldott birodalmában. Meg kellett alázkodjunk először önmagunk előtt, hogy azután egymás szeméből kiolvassuk közös vágyunkat. Végre vegyük elő már egyszer az unitárius öntudat keresztény bátorságát. Odaállani az egyházi élet sorompójához és építsük ki ott az unitárius vallásosságot, szedte elő a szivéből e parancsot a harmadik

56