Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Pethő István: A harmadik nemzedék

A harmadik nemzedék.

Társadalmi vonatkozásban 30 évesnek nevezik azt a generációt, amelyik a mostani csonkaországi unitárius életben a harmadik nemzedék szerepét tölti be. Mindenki tudja, hogy ez az emberöltő a magyar élet zord idejének legnagyobb osztályrészese volt és még ma is az. Történelmünkben kevés olyan fejezet van, amely följegyezte volna, hogy ifjúságunk ily korán kóstolta meg a szenvedések kovásztalan kenyerét, mint ez a harmadik nemzedék. Olyan mostoha viszonyok között nem szerzett még diplomát magyar ember gyermeke, mint ők. És hóna alatt az oklevelével kevesebb reménységgel nem ballagott neki az életnek az egyetemek aulájából doktorrá avatott fiatal sereg, mint ők. A nagy próbákat azonban sikeresen állották ki és azóta már a kenyér mezején is révbejutott, beérkezett a harmadik nemzedék. Ott voltak már évekkel ezelőtt a közhivatalokban, tisztességes munkájukkal foldozgatták hűséges odaadással a magyar sors tépett gyászruháját.

Egyházi életünkben hosszú időkön át hiába kerestük őket. Itt-ott feltünedezett egy-egy korán megöregedett, gondterhes arc közülük. Láttuk néha fehérre deresedett 30—40 éves fejüket, de mindig csak egy-egy, mintha hirnökök lettek volna, akik üzenetet hoztak, hogy élnek, megvannak még ők is.

54