Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)
dr. Iván László: Hogyan olvassuk a bibliát?
liát kezébe veszi, rögtön szemébe ötlik, hogy az két főrészre oszlik: ó- és újszövetségi szentirásra. Az ószövetség tartalmazza azokat a történeteket és tanításokat, amelyek Jézus születése előtt keletkeztek, az újszövetség pedig azokat, amelyek már Jézusról és az ő tanításairól Jézus halála után Írtak az ő követői. Ha a keletkezés rendjét akarnók megtartani, akkor kétségtelenül az ószövetséggel kellene kezdenünk az olvasást. Azonban bennünket nemi a történelem rendje érdekel, hanem a mi mindennapi életünk. Az érdekel bennünket, hogy kell-e szeretnünk embertársainkat, mi lesz elkövetett hibáink sorsa, mit remélhetünk a halál után. És ezekre a kérdésekre a legvilágosabb és legszebb feleleteket az u. n. evangéliumokban találjuk. Ebből az következik, hogy az újszövetséggel kell kezdenünk a bibliát olvasni s annak is a legértékesebb részével: az evangéliumokkal. Mivel hogy a mi életünkkel ez van a legszorosabb kapcsolatban. Tehát kezdjük az olvasást az újszövetség elején valamelyik evangéliummal. Ugyanis négy evangélium van és nevök azt jelenti: jóhir, örömhír. Az evangéliumok azért íródtak, hogy tudtul adják a világnak: a Messiás, a Krisztus valóban eljött e világra. Tehát nem azért Íródtak, hogy Jézus élettörténetét és tanításait megörökítsék, hanem azért, hogy Íróik lelkében élő nagy hitet közhírré tegyék: Krisztus eljött a világra és azon uralkodik. Ezért az Íróknak nem az volt a céljuk, hogy Jézusról az ő történeti személyéről és tanításairól hű és pontos képet rajzoljanak, hanem az, hogy megrajzolják az ő lelkűkben élő Krisztus eszményét. E rajz közben többé-kevésbé felhasználták a történeti 19
