Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

Is - te - nünk - tői a - da - ték.

Ir-gal-mazz mi né - künk, Ál-dott Is - ten!

2. Igazságunk megölék. Csalárd névvel illeték, Ordöngősnek nevezék, Halálra őt itélék. Irgalmazz minékünk, Áldott Isten !

3. Számtalan sok kínokat És nagy sok csapásokat, Nagy sok káromlásokat, Szenvede bosszúságot. Irgalmazz minékünk, Áldott Isten 1

(Régi Ék. 136.)

5. Husvétkor.

129.

Dallama : 47. Szeret, imád.

1. Élet-halál birája, mindenható Atyánk, Magasztaló hálával száll hozzád föl imánk.

Á szörnyű éjszakának elűzted rémeit,

Örömre fordítottad szívünk keserveit.

2. A megnyílt sirhalomról elvétetett a kő,

Tarolt mezők lehervadt virága újra nő,

Tarlott remények, vágyak új szárnyat öltenek, Az Ur mindig megáldja az elsírt könnyeket.

3. Csak a hitetlen hal meg, az élet az örök,

Az élet lelek és a lélek nem földi rög.

Ember, ha tudsz szeretni, meglelted üdvödet,

A mennyország mibennünk, az üdv: a szeretet.

(P. M.)- 90 —