Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

130.

Dallamu: 192. A Sionnak hegyén.

1. Áldott az Úr, oh légyen áldott, kegyelme van velünk, Hitünk, reményünk hogy megállott, ünnepet

[szentelünk,

Az élet itt e földi létben koporsónkig vezet, Lelkünk sóvárgva fönt az égben örök hazát keres.

2. Ki életét átküzdte bátran példát mutatva itt,

Aztán kimúlt kereszthalálban, minket ma is tanít. Még áll reményünk, állni is fog, az igazság örök, S megfejti rendre mind a titkot a sirhalom fölött.

3. Az élet nem cél önmagában. Az cél, hogy jók legyünk. Ki egyedül áll a világban, segítse fel kezünk, Szeressünk híven mindhalálig, mert boldogúl a nép, Amely szeret és hitben áll itt, imádva Istenét.

(T. A.)

131.

Iszlai Márton.

1. Haj - nal mo-solyg az éj u - tán,

2. Kong a ha - rang, i - má - ra hív,

3. Tö - vis - ko - szó - rú, fa - ke - reszt,

4. Oh há - la ne - ked, Is - te - nünk,

Pa - csir - ta zeng nap - su - ga - rán, Szent ér - zel - mek - kel telt a szív. Rém - ké - pe - tek már nem i - jeszt 1 Ki ily ke - gye - sen bánsz ve - lünk,- 91 —