Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

3. Visszaretten E rémtetten Ég-föld, minden,

S rendet bont rája Megáll, várja: Van-é Isten.

5. Hát te szívem,

Mért vagy ilyen Érzéktelen,

Még színt se váltasz, Nem szólsz, hallgatsz, így bánsz velem?

4. Szégyenében Ahogy éppen Kisüt rája,

A nap is fátyolt Fellegfátyolt Olt magára.

6. Oh ha a fal,

A sziklafal Is megreped,

Rendülj meg, ontsd ki, Te is bontsd ki Keservedet.

7. Elvérezett,

Mert szeretett.

Gondolj rája S ne sajnáld könnyed,

Öntsed, öntsed Sirhalmára.

(Átírta : P. M.)- 89

Régi unitárius ének Bartók M. gyűjteményéből.