Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)
Előszó az első kiadáshoz
2. Nincs változás és elmúlás sincs, Nincs élet, nincs halál: Hajszálra-egy ikertestvérpár Kart karba fonva jár, Elet s halál mint édesegy két Testvér ölelkezik, Egyek tebenned, egybefolyva Járják meg útjaik. 3. Csak minket vár itt, utazókat, Mindegyre változás: Leperg, lefoly a homokóra... Új föld, új állomás. Csak minket vár az állomáson Eltöltött életünk S megkérdi: Mit s kinek gyűjtötték Már méssz, [mit hagysz nekünk? 4. Oh mennyien megérkezének Szent végzésed szerint, Uram, milyen kegyetlen rendet Vág minden év [megint! Körülnézünk s döbbenve látjuk, Hogy meg[fogyatkozánk, Oh mennyi megpróbáltatást is Mértél, Uram, reánk ! 5. Szeretteink elszólítottad, Elhívtad híveink, Magunk maradtunk könnyeinkkel, Magunk [s keserveink. Oh nézz, Uram, oh nézz felénk már, Deríts ránk új eget, A csillagoltó éjtszakára Hozd fel már reggeled. (P. M.) 2. Virágvasárnapra. 123. Dallama : 190. No minden népek. 1. Hozsánna! Jön, jön A nagy király jön, A békességnek, Az üdvösségnek Nagy fejedelme Útjára kelve Jön szabadító, Halált lebíró, Kínos, fájdalmas, De diadalmas Vértanúságra. Példaadásra. 2. Oh jertek, jertek, Megváltott lelkek, Menjünk elébe Örömben égve. Hozsánnát zengjünk, Virágot hintsünk Áldott útjára, Lába nyomába, Szívünk virágát. Kihajtott ágát A szeretetnek, Emlékezetnek.- 85 -3. Hozsánna! Jön, jön (stb. az 1. versszak.) (P. M.)
