Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

124.

Dallama : Fénylik a nap.

1. Hallgassuk meg figyelmesen Pál apostolt intésiben, A teremtő szent Úristen Minket hogy meg ne

[büntessen.

2. Immár azért felserkenjünk, Mély álmunkból már

[felkeljünk,

Bűneinkből meneküljünk, Szent életre igyekezzünk.

3. Isten szavát meghallgassuk, Parancsait megfogadjuk, Áhitatos hittel valljuk, Segítségre őtet hívjuk.

4. Őrizkedjünk a vétektől, Mindenféle tévelygéstől,

Emberi sok szerzésektől, Mert elvonnak Istenünktől. (XVI. sz.) (Régi Ék. 44.)

"h Oh Isten, ki a törődött szív keservét jól látod És a banat miatt ömlött könnyeket megszámlálod, E gyásznapon tekints le fájdalmas könnyeinkre, Melyek szívünkből felsírnak halálán te szent fiadnak.

■2vOtt függ immár kiterjesztett kezekkel fölszegezve, A föld testéből eresztett vérrel van béfedezve, Elalélván végtére a kínok érzésére Meghal, atyjához sóhajtva, fejét keresztjére hajtva.

3. Elhal én bennem is a szív ezeket elgondolva És bánatba merült lelkem ejt szomorú gondokba, Miért kellett volt neked mindezeket szenvedned, Ki csak igazságot szóltál s a mi üdvünkért

3. Nagycsütörtökre.

125.

Dallama i 104 Vétkeim halomra.

[munkáltál.- 86