Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. Nappal légy az én napom, A sötétben csillagom; Állj a vészben pajzsomul, S lábam meg nem tántorul.

3. Oh légy nekem mindenem Ütaimban, Istenem. Úgy vezérelj engemet, Hogy áldhassam szent neved.

Dallama : 99. Ne küldd le.

1. Oh nyisd ki, hajnal, rózsasátradat! Elmúlt az éj, itt már a tárnádat,

A föld vidul és a virágkehely Mint hő imát, jó illatot lehel.

2. Te is szívem, mely álmaid között Fekvél bezárva, mint lenyűgözött,

Nyílj meg s bocsáss az égre hő imát, Halkan, titkon, van Isten, aki lát.

3. Oh én Atyám, teremtő Istenem,

Ki áldhat jóval engem, ha te nem?

Ki óva eddig s óv meg ezután,

Ki tartja éltem ? Csak te, jó Atyám.

4. Oh légy velem, míg dolgozom, ma is, Neved nekem legyen erős paizs.

Távoztass tőlem bűnt, rossz vágyakat S verítékemre áldásod te add.

(Sz. K.)

92.

Dallama : 159. Oh jertek.

1. Én orvosom, megtartó Édes jó Istenem,

Megújítom te voltál Az elmúlt éjjelen.

Aggasztó kétség ma.rta, Szaggatta lelkemet

S meggyógyítottál. Érzem Gondsímító kezed. 2 *

2. Gondoszlató kezedtől Elsimult homlokom,

Úgy érzem, túladhattam A meddő gondokon.

Ki Istenében bízik. Meglelte önmagát,

Ki Istennel megy együtt, Annak nincs semmi gát.

— 60 -