Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

3. Hadd szálljon hát magasra Az új nap hajnalán Szivem szerint dicséret Tehozzád, jó Atyám, Áldott, oh százszor áldott Légy, én szent orvosom, Tebenned élek, üdvöm Tebenned hordozom.

(P. M.)

b) Estve.

93.

Dallama : 126. Bús harangszó hirdeti.

1. Sebes szárnyon, mint rohan,

Az idő hogy elsuhan,

Mint a könnyű képzelet,

A sötétség éjjelébe,

Mérhetetlen tengerébe Életünk is így siet.

2. Oh ha ez a rohanás.

Ez a helyt nem maradás Gondolatra késztene,

Oh ha a nap elmúlása Mindnyájunkat jobbulásra.

Új életre keltene !

3. De jó volna, Istenem,

Hogyha tudnók, hogy milyen

Drága minden pillanat,

Oh ha mindig meggondolnók,

Hogy a bú-baj, csak azért sok,

Mert az idő elszalad. 4

4. Add, Uram, hogy napjait Nyugodt szívvel hagyja itt

Vándorod, ha célhoz ér,

Add, a perccel élni tudjunk,

Esztelen ne törjünk, fussunk Üres, léha célokért.

(P. M.>- 61 -