Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

VI

A Székely S.-féle Énekeskönyvet veszi alapul, de revideálja a régi unitárius énekeskönyveket, valamint Bogáli és Tordai, e két régi unitárius zsoltárköltő énekeit is s beolvasztja a Halotti énekeket, melyek eddig külön jelentek meg (az első ismert kiadás „Halotti Temetéskorra való Énekek“ címen 1660-ban, a II. 1697-ben, a III. 1768-ban, a IV. 1786- ban, az V. 1796 ban, a VI. 1805-ben, a VII. és utolsó „Halotti Énekeskönyv“ címen 1856-ban).

Dallam- és énekszám megkétszereződött, bár a terjedelemben jóval kisebb (18, illetőleg a Halotti Énekeskönyvvel 27 ív helyett csak 15 ív). A szövegek annyira megrövidültek, hogy egyfolytában az egészet el lehessen énekelni, záró éneknek ne maradjon. Arra külön énekek vannak. Az elég nagyszámú kezdő énekeknél pedig egyes gyülekezeteinknek az a szép régi szokása lebegett szemünk előtt, hogy az istentiszteletet invocatioval kezdik, melyet fölállva énekel az egész gyülekezet s a derekas ének csak azután következik.

Az énekeket többé nem a lapszám, hanem folyószám jelöli, a zsoltárokat is.

Hogy az átmenet minél kevesebb zökkenéssel járjon, oknélkül lehetőleg semmit sem változtattunk. A régiség nemes patináját kegyeletben tartottuk. A régi kedvelt énekek lehetőleg változatlanul maradtak, toldozás-foldozás helyett ami nem bírta meg a tatarozást, inkább egészen átírtuk s a sok új dallamra egészen új éneket hozunk, kívánatra jelezve, ahol megtudtuk állapítani, a szerzőt is. A Szenczi-féle zsoltároknál jórészben a testvér egyházak átírását vettük át, de valamivel konzervativebben, az első versszakon, mivel ez már szállóigeszerüleg bevéső-