Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 58 —

Egy iránt elmúlandó; Nincs e világ színén Oly erős épitvény,

Mely lehetne állandó.

4. Ha mát Isten adta, Holnapot nem Ígérte, Minden napjainkat Bizonyos számba vette; Hogy jó egésségben Éljünk száz éviglen, Talán azt nem engedte.

5. Annyiban boldogbak A mezei virágok, Kertbeli szép füvek, Liliom s rózsa-ágak, Mert semmit nem félnek, S nem sokáig élnek,

Van bizonyos határok.

6. Tavasz melegétől Igen szépen indúlnak, Esőben enyhülnek, Idején felvirúlnak, Lankadnak nyár hevén,