Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

Ki szenved, tűr, el nem csügged S Istent imád: boldog az.

1 7. Ki szolid, és szive tiszta,

Jót óhajt és jól tárgyaz,

A szenvedőt vigasztalja.

S estet emel: b o 1 d o g a z.

18. Ki sir, könnyez, fohászkodik, Lelke még is szép tavasz; Vétektelen és ártatlan,

Igát hordoz: boldog az.

19. Ki éltének mértéket tett,

Igaz utón jár, utaz:

Élelmet az éhezővel

Víg kedvvel oszt: b o Id o g a i.

20. Ki felejti a sérelmet,

S hosszút érte nem szomjaz; Kibékét tart rokonával S ellenével: boldog az.

21. Bár a minden alkotmánya Romba dőljön : nem fél az; Bár e világ elenyészszék,

Lelke csendes: boldog az.