Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 22 —

22. Atyám! e szent honba vágyik Lelkem: siess, oldozz fel Porhajlékom köteléből,

Hogy tehozzád jussak el.

Vili.

1. tisztelünk csak flist és pára, Elenyészik nem sokára;

Ha reggel szép napra derűi, Fénye majd homályba merül.

2. Mint a gyenge szép rózsaszál, Mely tavaszszal nyilára vál, Mulat vidám ékességet,

Szivet bájló kedvességet;

3. De mihelyt a hervasztó szél Reá fuvall, tovább nem él; Hiába az ég harmatja,

Leveleit elhullatja:

4. így lön sorsa e kisdednek,

Kit halotti leplek fednek, Szépen földerült hajnala, Hoszszasb időt igér vala.