Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 20 —

11. Mint vitéz, ki honba érvén Hős csatáit számlálja,

Mint hajós ha vészek szüntén Nyngpartjót megtalálja:

12. Úgy lekinlnek szenvedések Pólyájára mely elméit,

A hü lelkek,— édes ottan A köny, mely itt vérrel hullt.

13. A mi lelket ékesíthet,

A mi szép az elmének,

A mi gyönyör, kellem és kéj, Adja az ég hívének.

14. Az érzéki porkötelek,

A test földi lánczai,

Lehullnak olt,— nem testiek Ott a lelkek vágyai.

15. Nincsen halál, nincs vérontó Fegyver boldogultak közt; Nincs búbánat, mely itt vére*, S könyhullámokban füröszt.

16. Ki magát itt feláldozta, Hitében hiv és igaz;