Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)
— 19 — A menynyekhez mérve csekély, Hiányos és kétséges. 6. Itt nem oly nap hinti fényét, Melynek kelte s nyugta van, Itt nem oly hold leng az égen, Mely nő s apad untalan. 7. Isten itt a változatlan S boldogokra fénylő nap; Jézus itt a mosolygó hold, Kitől fényt ez éden kap. 8. Az estcsillag nem hoz estet, Nincs itt éji gyász sötét; A viharzó szelek dühe Gyászt e napfényre nem vét. 9. A szent atyák társasága, A jobb lelkek öröme, Zengi széllyel s harsogtatja, Mily jó a menny Istene. 10. Kikre a föld nem volt méltó, — Inkább égi szülöttek, — Kik a menynyben vannak otthon, E földön csak szenvedtek: *2