Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 16 —

Csontjaim felháborodnak, Nem nyughatnak Én nagy bűneim miatt.

4. Mert az én nagy gyarlóságim És bűneim

Fejem feljülhaladták,

Kiknek nehéz terhes voltát,

Súlyosságát

Tagaim nem bírhatják.

5- Igen elerőtlenedtem.

És törődtem,

E mondhatatlan kínban, Sírok ordítok szüntelen,

Én szivemben,

Temérdek fájdalmimban.

6. Minden mostani kérésem Én Istenem!

Vagyon szemeid előtt,

És minden fohászkodásom S óhajtásom

Tőled el nem rejtetett.

7. Szivem nyugalmat nem lelhet, Igen reszket,