Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

17

Minden erőm elfogyott, Szemeim világossága , Vidámsága,

Én tőlem eltávozott.

8. De én az Istenben bízom,

És elvárom,

Hogy kérésem meghallja; Mert szivem hozzá emelem És elhiszem,

Hogy szükségem meglátja.

9. Uram, ne hagyj el engemet, Nézd ügyemet,

Mert egyedül hagyattam ; Kérlek légy irgalmas nékem, Én Istenem!

Mert csak te henned bíztam.

10. Azért tőlem ne állj meszsze, Szánj meg végre,

Én kegyelmes Istenem 1 Segedelmeddel ne késsé], Siess jöjj el,

Én édes idvességem!

%