Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
leghatározottabban el kell határolnunk magunkat. Amíg a szokás magától értetődik, és főként ha ahhoz tudunk építő magyarázatot fűzni, ne bántsuk! Ne gerjesszünk bajt ott, ahol nincs. De ahol szükségesnek látszik, ott lépjünk közbe, és tegyünk meg mindent elveink következetes érvényesítése érdekében. Amúgy a dilemma úgyis megoldódni látszik a nagyvárosokban, ahol egyre gyakoribb a vegyes ülésrend és úrvacsoravétel. A férfiak és nők mellett (gyakran korosztály szerint is tagolva) a harmadik „kehely-kategóriát” a betegek jelentik. Itt minden bizonnyal a pragmatizmus számlájára írandó, hogy általában egy kisebb kelyhet viszünk magunkkal. így a nemi megkülönböztetés itt a legtöbbször nem érvényesül. Úrvacsora-osztás vagy körbeadás? Néhány európai szabadelvű protestáns közösség az úrvacsora rendjén a jegyeket kézről kézre adja.119 A gyakorlattal az egyházon belüli egyenlőséget és a kölcsönös részesedést és részesítést kívánják jelképileg megjeleníteni. Jelképiségben az erdélyi unitárius úrvacsorái gyakorlat lelkész általi kiosztó jellege semmiben sem marad az előbbi mögött. Sőt: amit kapunk, Istentől kapjuk (itt szolgáján keresztül), és viszonzásul nekünk is gondoskodnunk kell másokról. De vigyázat, az „áldott adósság”120 még a látszat szintjén sem róható le azzal, hogy a viszonzás körét rövidre zárjuk: tessék kimenni a templom falain kívül, a mindennapi életbe, és a jó cselekedettel ott felismerhetővé tenni Isten országát! A konfirmálók első úrvacsorája. Csak elszórtan akad gyülekezet, ahol a konfirmálás alkalmával az egész gyülekezet úrvacsorával él. Nem csoda, hiszen az istentiszteleti és szertartási rend másként rendelkezik. De gondoljuk csak meg: ha az úrvacsora asztalközösség, akkor a külön úrvacsorázó konfirmálókkal kik vállalnak asztalközösséget. Természetszerű, hogy a konfirmálókat a gyülekezet mint immár nagykorú, hitükben megerősödött és arról vallást tett fiatalokat fogadja be. Ezt pecsételi meg jelképesen az asztalközösségébe való befogadással. Ehhez azonban nem elég egy asztal, közösség is kell. A legjobb lenne, ha az asztalhoz minden jelenlevő meghívást kapna (a konfirmálás ajelenlevőket is megerősíti hitükben!). Ha ez nehézségbe ütközik, akkor legalább a presbiterek álljanak ki az úrasztalához. 119 Vö. David Steers (szerk.): European Perspectives on Communion. European Liberal Protestant Network, 2001. 120 Lásd Szász Ferenc„Áldott adósság" (textus: Róm 13,7-8) című prédikációját a Keresztény Magvetőben. 96 c s z z i a r b e o l c s
