Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
Tekintve, hogy unitárius hitelvi alapállás szerint a történeti Jézus példája és tanítása elsődleges jelentőséggel bír a későbbi egyházi hagyománnyal és értelmezésekkel szemben, és ennek megismerésére az evangéliumok alapján lehetőségünk kínálkozik, az ősegyházi eukharisztia és utolsó vacsora kérdésében csak a kutatás néhány időtálló felismerését foglaljuk össze. Tartózkodunk azonban attól, hogy valamely elmélet mellett elkötelezve magunkat olyan következtetéseket fogalmazzunk meg, amelyeket csak a rendelkezésünkre álló adatok hiányainak a kreatív kiegészítésével tehetnénk meg. Mindenik tábor egyetérteni látszik abban, hogy az úrvacsora szereztetésének legkorábbi kanonikus hagyományát Pálnak a korinthusiakhoz írt első levelében találjuk meg (lKor 11,23-25). Ennek kétségkívül igen korai keletkezési ideje két irányban szolgáltat érvet. Az utolsó vacsora történetiségét védelmezők számára abban, hogy egy ennyire korai hagyomány történeti tényalapja nagyon valószínű. Mások számára a hangsúly arra kerül, hogy mivel az utolsó vacsora elbeszélése a kánonon belül legkorábban Pálnál szerepel, annak teológiai alapvonásait is jó eséllyel Pál adta meg. Mindkét álláspont számára kiemelt figyelmet kap Pál vallomása, amellyel a szereztetési igéket bevezeti: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor elárultatott, vette a kenyeret...” (23. vers) Tudjuk, hogy Pál még számos dolgot vett közvetlenül az Úrtól, köztük saját apostoli elhívását és a Krisztus feltámadásának bizonyosságát. A történetiséget védelmezők itt kénytelenek azzal érvelni, hogy itt az „Úrtól vettem” másként értendő, és itt a kulcsot a parelabon egzegézise jelenti, amely véleményük szerint inkább emberi hagyományozódásra utal.95 Amiről a vita gyakran elfeledkezik, hogy a Pálnál szereplő „szereztetési igéket" saját irodalmi környezetükön belül vizsgálja. Ha ezt tesszük, alighanem igazat kell adnunk Kollmannak, aki azt mondja, hogy a Pálnál szereplő korai szavak célja nem a történeti beszámoló (Pál általában nem érdeklődik a történeti Jézus iránt96 ), hanem a túllelkesült korinthoszi gyülekezet közös étkezési gyakorlatának átformálása a Pálra oly jellemző kereszt teológiája szerint.97 Jesus after Two Thousand Years: What he Really Said and Did. London 2000, 94-97; J. Becker: Jesus of Nazareth, 128. 95 Az ilyen irányú egzegézis bírálatához lásd H. Maccoby: Paul and the Eucharist. New Testament Studies, 37 (1991), 247-267. 96 Nemcsak hogy Pál feltűnően keveset tud Jézus életéről és tanításáról, de az ezekre való hivatkozás alól is felmenti magát és követőit: „Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük.” (2Kor 5,16) 97 B. Kollmann: Ursprung und Gestalten der frühchristlichen Mahlfeier, 26. Kollmann álláspontjá nak summázásához lásd Bolyki János: Jézus asztalközösségei, 136. Nézzük meg hát részletesebben a szöveg eredeti beágyazottságát. Pál a korinthoszi gyülekezetnek számos belső nehézségére reflektál, az első le84 c s z z i a r b e o l c $
