Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
abban, ahogy Jézus a legnagyobb természetességgel beszél egy olyan közös étkezésről, amelyre mindenki az utcáról meghívást nyer. Lukács azonban, aki különös rokonszenvvel viseltetik a szociálisan hátrányos rétegek iránt, a mindenkit néven nevezi: „hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat”.84 És miközben jól érti Jézust, hogy Isten országában mindenki számára van hely, sajnos ezt olyan formában fogalmazza meg amelyet alkalmasnak láttak a kereszténység történetének legkegyetlenebb tetteit igazolni: „kényszeríts bejönni mindenkit". Épp ellentétes irányban érti félre Máté Jézust, aki a példázatot összeolvasztva az ünneplő ruha nélküli vendég példázatával, a kizárás motívumára élezi annak határnélküli nyíltságot hordozó üzenetét.85 84 Természetesen nem lehet kizárni, hogy a felsorolás magától Jézustól származik, de ez a vízió lényegén mit sem változtat. Az előbbi mellett érvelők (pl. J. D. G. Dunn: Jesus, Table-Fellowship, and Qumran. In: I. H. Charlesworth (szerk.): Jesus and the Dead Sea Scrolls. New York 1992, 254-272) arra mutatnak rá, hogy a 3Móz/Lev 21,17-24 tisztátalansági listája ismételten visszhangot talál a qumráni iratokban, közelebbről is a Damaszkuszi Iratban, főként a közös étkezés rigorózusan merev tisztasági intézkedéseiben. Az lQ28a 2,3-10 (hasonlóan az 1QM 7,4-6) a kizárandókat így nevesíti: „És senki férfi, akit a sokfajta emberi tisztátalanság közül csak egy is sújt, ne menjen ebbe a gyülekezetbe; és senkit, akit ezek sújtanak, ne erősítsenek meg tisztségében a gyülekezetben. És senki, akinek testét csapás sújtja, bénalábú vagy -kezű, vak, süket, vagy szemmel látható testi fogyatékossággal sújtott..." kiemelés tőlem - Cz. Sz.; idézet: Frölich Ida: A qumráni szövegek magyarul. Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, 1998,146) A Lk 14,13-ban szereplő felsorolás antitézisben áll a qumráni (és Lev-i) felsorolással, ami alapján feltételezhetővé válik, hogy Jézus szándékosan a papi szektaként megjelenő qumráni közösség ellenében fogalmazta meg saját üzenetét. Ez persze nem zárja továbbra sem ki, hogy ugyanezen a logikán Lk fogalmazott ezekkel a szavakkal. Mindenesetre a „világosság fiaira” való utalás a Lk 16.8-ban (vö. D. Flusser: Jézus) és esetleg a Lk 14,1-6 szombati vita (vö. I. H. Charlesworth: Jesus and the Dead Sea Scrolls, 1-74) szintén qumráni polémiát tükrözhet. 85 Vö. J. Jeremias: Jézus példázatai. 67. 86 Jóllehet a gyakorlat politikai vetülete nem hagyható figyelmen kívül: azt szemlélteti, hogy miként uralkodna Isten, ha ő ülne a trónon. Ezt Isten országának puszta fogalma is nyilvánvalóvá teszi: az első századi Palesztinában csak egyetlen basileiát ismertek, ez pedig a Római Birodalom. Ha valaki Isten Basileiájáról beszél, üzenetét egészen apolitikusnak tekinteni önellentmondás. 87 J. Jeremias: Neutestamentliche Theologie. I: Die Verkündigung Jesu. Gütersloh ’1973. 117. 88 J. D. Crossan: The Historical Jesus. 341. De ha nem jótékonykodás, akkor mi? Az említett dimenziók együtt-látása nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy az asztalközösség nem alamizsnálkodás - és ezért is helytelen Jézust szociális reformerként vagy politikai forradalmárként értelmezni86 —, hanem ahogy már annak idején J. Jeremias kimond ta: „Az asztalközösség életközösség’.87 Hogy az alamizsnálkodás gyakran a lelkiismeret utolsó menedéke az asztalközösség-vállalás rettenete elől88 , gondoljunk csak arra, hogy mit teszünk, ha a családunkkal ebédhez készülődve ajtónkra koldus jön. Márpedig Jézus asztalközössége a legteljesebb értelemben életközösség-vállalás volt, mégpedig minden határt átlépő, egészen nyitott asztalközösség amely visszaadta a személy teremtettségének teljességét, 81 A a i g s s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül nöra t z V t i ö a a s c J s s é é o z g r u e a s
