Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
E szemlélet legszebb példáját az első négy boldogmondáson80 kívül az Isten országa kereséséről és az aggodalmaskodásról szóló részben találjuk (Q, Mt 6,25 par. Lk). A felszólító igékkel — „ne aggódj az ételért, italért, öltözetért”, „nézd", „tanuld meg”, „ne aggódj” és „keresd” - tagolt tanítás eltéveszthetetlen üzenete, hogy az ember élete messze értékesebb annál, hogy azt a szegénység vagy más hiány miatti aggódás elemészthetné. Ez a veszély csak addig áll fenn, amíg tudatosul az itt és mostban Isten teremtő tevékenysége, amíg az Isten országa keresése realizálódik. Isten országa keresésével az emberi hiány átértelmeződik. A szövegben az önmagukról nem gondoskodó (a csak teremtettségre hagyatkozó) madarak és növények felülmúlják az önmagáról gondoskodni akaró emberi teljesítményt. Holott az emberek „sokkal értékesebbek náluk”. Azt is tudja (Isten), hogy mindezekre szükség van, akárcsak a bölcsességi irodalom, amely az aggódás korlátozását szorgalmazza, de teljes feladására nem lát lehetőséget, hacsak nem „bolond” valaki (Péld 24,30—34; 28,19). Az aggódás csökkentésének eszköze lehet a bölcsességi irodalomban a bölcsesség keresése (pl. Péld 2,4; Sir 6,18—37), amely mindenkor kívánatos és lehetséges. De esszenciális látni, hogy Jézus egészen másként fejezi be a részt: Isten országának keresése sürgető eszkatologikus parancsként fogalmazódik meg. Ezzel az Isten előtt a maga teremtettségében álló ember minden szükséglete Isten gondjává válik. Mert Isten keresi teremtett gyermekeit, akik a mindennapi hiányok elszenvedésében „elveszetté” lettek. Jézus két példázatot is mond, amelyben Isten országa olyanhoz hasonlatos, aki valami elveszettet keres (Q 15,4-5: az leveszett juh és Lk 15,4-5: az elveszett drah ma). Ha„a ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy elvesszen egy is”, akkor Jézus is hasonlóan határozza meg a maga küldetését: a hiányban szenvedőket, az elveszetteket, az éhezőket, a betegeket, a bűnösöket jött megkeresni és Istenhez vezetni (Mt 1,21; 10,6; 15,24; Lk 19,10; 15,8-9.24. 32). 80 Mindenikben alapvető emberi szükségletek jelennek meg, szegénység, sírás és éhezés (ha a szelídek-mondást a bibliakritika eredményét elfogadva nem tekintjük eredetinek), amelyek teljességgé formálása Isten gondoskodó cselekvésének az eredménye. Nincs szó ugyanakkor valamiféle reverzióról, hogy akik most jóllakottak, azok éhezni fognak, és akik éheznek, azok jóllakatnak. 81 Ez lehet magyarázata annak, hogy Jézus miért nem használ allegóriát példázataiban (és miért használ az ősegyház). Jézus számára ugyanis Galilea nem egy olyan kiindulási pontot jelent, amelytől elrugaszkodva egy másik világ építhető fel a jelképek nyelvén, hanem az itt és most világa egyben Isten országa is. Ezért a nyilvánvalót és a rejtettet, ajelt és a jelzettet igyekszik olyan szoros kapcsolatban felmutatni, amilyenben az egyáltalán lehetséges. Ha Jézus szemében minden ember a maga teremtettségének teljességében áll Isten mint teremtő és megtartó előtt; ha az Isten országa Isten teremtő tevékenységének a jelenben átélhető empirikus valósága, amelynek végső megvalósulása nem egy új világ létrejöttét feltételezi, hanem a jelen világhoz kapcsolódik81 ; és ha Isten országa az emberi élet teljességét érinti mint 79 A a é s s t z ö t a ráz t l é k ú n ö r t z V i ö a s c J > > é é o z g r u e a
