Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata

nak bélyegzetteket pedig kizárják nem csak megannyi társadalmi fórumból, de legfőképpen a templomi kultuszból, azaz Isten közelségéből. Ok már nem a„mennyei Atya” (Mt 6,32) gyermekei? Mi van, ha a Törvény megtartása sokak számára lehetetlenné válik? Az ókori mediterrán társadalmat a társadalomtudományok jellegzetes patrónus—kliens társadalmakként írják le, ahol minden emberi viszonyt a kölcsönösség a szolgáltatások függőleges irányú oda-visszaáramló egyensúlya határoz meg.67

Jól működik ez a piramis csúcsához közel levők számára, de mi van azokkal, akiknek már semmit nincs mit felajánlaniuk? Menthetetlenül a társadalom aljára sodródnak, „érinthetetlenekké" válnak.68

Mint korábban láttuk, ez a veszély Jézus korában egyre több embert érintett. A határok átjárhatatlanok voltak, a tisztasági törvények a szégyen-becsület69

feszültségében pedig gondoskodtak arról, hogy mindenki csak hasonszőrűekkel érintkezhessen. Isten igazságát és áldását egyre kevesebben vonatkoztathatták magukra. Ha pedig Jézus asztalhoz ül velük - márpedig mint láttuk, ezt teszi -, mit tud ő Istenről és az ő országáról (uralmáról), ami által azt reméli, hogy ezek a kitaszítottak (tisztátalanok, bűnösök, szégyenben élők) annak részeseivé lesznek? És miért érzik úgy sokan, hogy valóban azok voltak?

67 A kérdés áttekintését és annak irodalmához lásd John H. Elliott:

Patronage and Clientism in Early Christian Society. A Short Reading Guide. Forum 3.4 (1987) 39-48.

68 Lenski

kifejezése,

Power

and Privilege, 281-284.

69 A

szégyen-becsület mint

az

(ókori) mediterrán világ két sarkalatos értéke, néhány fontosabb munka az újszövetség összefüggésében: D. D. Gilmore:

Honor and Shame and the Unty of the Mediterranean. American Anthropological Association Special Publication 22, Washington 1987 - a

kötet tanulmányai közül különösen: C. Delaney:

Seeds of Honor, Fields of Shame. 35-48; B. J. Malina: The New Testament World. Insights from Cultural Anthropolog. Louisville ’2001. 27-57; J. H. Neyrey (szerk.): The World of Luke-Acts: Models for Interpretation. Peabody 1991.67-96; R.

L.

Rohrbaugh (szerk.): The Social Sciences and New Testament Interpretation. Peabody 1996 (különösen

H.

Moxnes: Honor and Shame. 19—41);

J. J. Pich - B.J. Malina (szerk.): Handbook ofBblical Social Values. Peabody 21998.

70 Az

újszövetségi irodalomban az Isten országa fogalom háttérbe kerülése figyelhető meg, és helyettesítése a parúzia-váradalommal (IThessz 2,12; IKor 6,9-10; Gál 5,21 vö. IThessz 2,19; 3,13; 4,15). A krisztológiai értelmezési tendencia a szinoptikusoknál is érzékelhető

A 19. századi romantikus Jézus-kutatás kudarca óta tudjuk, hogy Jézus öntudatába közvetlenül behatolni nincs lehetőségünk, de közvetetten az evangéliumi tudósítások alapján meglehetősen megbízható képet alkothatunk felfogásáról, Isten- (országa) élményéről. Témánk szempontjából két kérdést feltétlenül érintenünk kell. Az egyik az idő kérdése: hova teszi Jézus az Isten országa megvalósulása kezdetét? Az utóbbi három évtizedben újra fellángoló vita általában a jelen és jövő kategóriáiban gondolkozik. Ez lényegében az (ős)keresztény szemlélet kompromisszumos átöröklését jelenti, ugyanis egyfelől az evangéliumokban nyilvánvaló a jelenidejűség az őskereszténység pedig a fordulópontot Jézus halálára/feltámadására tette. Ezzel együtt az Isten országa fogalma is háttérbe szorul.70

Az evangéliumok ko-74

c s z z

i a

r b

e o

l c

s