Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
rábbi rétegei alapján azonban bizonyos, hogy Jézus az átmenet töréspontját Isten közvetett uralomgyakorlásáról (Törvény) a közvetett uralmára (Isten országa) a maga életidejének közelmúltjában látta. Csak így érthető az őskereszténység szemléletével egészen szembenálló jézusi látomás, hogy „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből” (Lk 10,18). így értendő a Q (Lk) 7,24, amelyben Jézus Isten országa határát Keresztelő és önmaga közé helyezi, vagy a Q 16,16, amely szerint a törvény és próféták kora Jánossal lejárt, azóta Isten országát hirdetik. Hasonlóan írja a Q 10,23, hogy „boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok”, azaz Isten országa jelenvaló csodáit, hogy a vakok újra látnak stb. (Q 7,22-23), hogy Jézus Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket (Lk 11,20 és par.). A betört új világ kontinuitása tehát Jézusnál a közelmúlt egy adott pontja és annak jövőbeli kiteljesedése között áll fenn, amelynek valósága a jelenben (Jézus ideje) tapasztalható. Jézus ezzel a szemlélettel egészen sajátos helyet foglal el, ugyanis korábban a judaizmus minden irányzata úgy képzelte el Isten országát, mint amire a jövőben várni kell.71 Jézus példázatai, gyógyításai és asztalközösségei nem jelképesen előre mutatnak egy mennyei bankettre, hanem itt és most részesítenek Isten országa valóságában. Ha Isten országa már „betört ebbe a világba”, akkor az asztal többé nem egy jövendőbeli esemény jelképe, hanem Isten országa az asztalnál (is) történik. (pl. Mt 24,3. 27. 37. 39), de nem válik meghatározóvá (vö. Mt 13,41; 16,18; Lk 22,29-30; 23.42). János evangéliumában azonban már kizárólagos, Isten országa fogalma is csak elvétve bukkan itt fel (Jn 3,3. 5; 18,36). Az eszkatológiai szemlélet egyoldalúsága hozta magával, hogy a kedveltebb „mennyek országa” kifejezést az ember halál utáni állapotával hozzák összefüggésbe. 71 D. Flusser: Jézus. Az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében. Múlt és Jövő 1995.61. 72 A két irány közti szemléletbeli különbséget nem a kiválasztottság vagy teremtés téma kölcsönös kizárása, illetve felbukkanása jelzi, természetesen szüntelenül találkozunk átfedésekkel. A különbség azok hangsúlyában van. Nem lehet például egyszerre mögéállni a Jubileumok Mindez csak egy másik kérdéssel együtt válik érthetővé. A judaizmus sokszínű teológiai palettáját a mai kutatás alapvetően két nagy irányvonalba rendszerezi. Az egyszerűség kedvéért az egyiket nevezzük Sion-teológiának (vagy apokaliptikus teológiának), a másikat bölcsességi (vagy teremtési) teológiának. Mindkettőben szerepel Isten országának (malkutj fogalma, és talán éppen ezen keresztül érthető meg a legjobban különbségük. A jelentősen elterjedtebb apokaliptikus szemléletre jó példa Keresztelő János üzenete, aki Isten közeledő országában megsemmisítő ítéletet, a fennálló világ megsemmisülését látta. Ez a szemlélet alapvetően jövő irányultságú, a jelenlegi világ radikális átalakulásában, bűn és ítélet fogalomkörben gondolkozik, és az Istennel való viszonyt jellegzetesen Izráel üdvtörténetének keretében értelmezi. Ezzel sok szálon összefonódva formálódott egy másik hagyományvonulat, amely az Istennel való kapcsolatot mindenekelőtt a teremtettségben és Isten állandó gondoskodásában értelmezte.72 Jézus egyedi helye kora ju-75 A « é « s s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z V t i ö a a s c J » » é é o z g r u e a
