Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
való viszonyának sokat vitatott kérdése. Első századi zsidóként Jézus a Tóra világában szocializálódott, és üzenetét megérteni csak annak kontextusában lehet. Mégis az ahhoz való viszonya az első századi judaizmus szerteágazó pluralizmusában - amelynek közös és eltérő vonásait épp a Törvényhez való viszony (értelmezés) határozta meg - Jézus egészen sajátos helyet foglal el. A kutatás intenzív vitájának részletkérdéseibe nem szükséges belemerülni ahhoz, hogy kijelenthessük: Jézus üzenete elsősorban nem a szövetség Tórájához kapcsolódott, hanem Isten országához. Természetesen a kettő közötti viszony az érdekes, de most meg kell elégednünk az utóbbi teljes prioritásával. Emlékeztetőül annyit, hogy Jézust soha nem halljuk egyéni szerepét vagy hatalmat sugárzó szavait a Tórára apellálva igazolni, soha nem látjuk őt az emberi bűnt és bűnbocsánatot a Törvény tiltásaira vagy előírásaira támaszkodva értelmezni, hanem mindenkor Isten abszolút akarata és uralmának kiteljesedő jelenvalósága jelenti a mértéket és célt. Jézus nem igazolja a Tórát, és nem kívánja azt „betölteni”, mint legtöbb kortársa. De nem is cáfolja. Mert üzenete Isten országa, amely közvetlenül megnyílt mindenki számára. A második, hogy Jézus üzenete nem a tiszta és tisztátalan kategóriákban fogalmazódik meg. Ez lehet a magyarázata annak, hogy János korábbi keresztelési gyakorlatának és a későbbi őskeresztény keresztelés gyakorlatának kiemelt fontossága ismeretében az evangéliumok mégis miért kötelezik magukat hallgatásra azzal kapcsolatban, hogy Jézus keresztelt volna. Pedig az ősgyülekezet igen szívesen kapcsolta volna össze e gyakorlatot Jézus tevékenységével, de egy feltámadás utáni rendelkezésnél közelebb nem juthatott (Mt 28,19). Mert Jézus nem keresztelt. Sőt, ha néhány tanítványa Keresztelő János nyomdokain haladva korábban keresztelt is (Jn 1,35-42; 3,26-4,2), a szinoptikusok szerint ez Jézus galileai működése idején már nem jellemző.64 Mert a keresztelés jellegzetesen tisztasági irányultságú vallási gyakorlat, és az isteni elfogadást feltételekhez kapcsolja.65 Talán nem túlzás azt állítani, hogy Jézus a keresztelést mint Keresztelő János megkülönböztető vallási gyakorlatát az asztalközösség gyakorlatával váltotta fel. A tisztaság „politikáját” az irgalmasság„politikájával”.66 64 A kérdéshez bővebben J. D. G. Dunn: Jesus Remembered, 350-352,606-607. 65 Qumránban az étkezés előtt kötelező volt a rituális fürdés, mert a tisztaság feltétele volt az asztalközösségbe való jutásnak. lQS28a 2,3-10; 1QM 7,4-6. 66 Lásd bővebben a rész végén. A tisztaság kérdése szorosan kapcsolódik a Tóra kérdéséhez. Emlékezzünk arra, hogy a tisztaság eredetileg az Isten igazságosságára, áldására válaszoló ember hálájának (örömteli) kifejezése volt. De mi van akkor, ha a társadalomban végbemenő gazdasági és egyéb folyamatok egyre nagyobb tömegektől veszik el a tisztaság megtartásának puszta esélyét is? A tisztátalan - 73 A a í g s s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z V t i ö a a s c J s ’ é é o z g r u e a
