Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata

géliumi részek aligha írhatók az ősegyház számára, amely újra a határőrző, exkluzív identitásőrzést választotta. Ki tudná az egyház szájából elképzelni a mondást, hogy „a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Is­ten országában” (Mt 21,31).60 A hagyományban az asztalközösséggel társuló örömhangulat gyakran vezetett a kívülállók részéről éles vádaskodáshoz, és kapcsolódott össze a tisztátalanság és bűnösség (törvénytelenség) képzeté­vel61 . Fontos kiemelni, hogy miközben az újszövetségi iratok szerint hasonló vádakkal sosem illették az ősegyházat, azon belül következetesen megőrzés­re került annak emléke, hogy Jézus asztalközösségei ellentmondásosak vol­tak környezete számára (pl. Mk 2,15—17; 2,18—22; 7,1-23 és párhuzamaik; Lk 15,1-2). Jézus mondásai is tükrözik ezt a megítélést (pl. Lk 14,16—24; 15,11-32; esetleg Mt 7,1-23). A kifogás mindig a Törvényre apellálva fo­galmazódik meg: hogy bűnösök társaságában ül (Zsolt 1,1 vö. Mt 11,19, Lk 15,11—32); hogy a rituális tisztaságot nem veszi figyelembe emberek­kel (Mt 11,19; Mt 22,9-10) és tárgyakkal (Mk 7,15; Lk 10,7-9) kapcso­latban.62 Jó arra is emlékezni, hogy a farizeusok részéről érkező támadások többségejézus asztalközösségéhez kapcsolódik.63 60 Az ókori prostituáltak marginalizált helyzetéről lásd: L. Schottroff- W. Stegemann: Jesus and the Hope of the Poor. New York 1986,15sk. 61 Például 5Móz/MTörv 21,20; Péld 23,20- 21 ; Mózes mennybemenetele 7: Lk 15,13. 30; Róm 13,13. 62 Vö.J. Becker: Jesus of Nazareth, 168, 281-286. 63 Az első századi farizeusokkal kapcsolatos kutatás igen megélénkült a 20. század második felétől, ennek ellenére (vagy épp ezért) a legalapvetőbb kérdések megválaszolása is nehézségbe ütközik. Az étel kapcsán felhozott vádakat J. Neusner történetinek tartja, a farizeusokat mindenekelőtt tisztasági csoportként tekinti, akik a Templom tisztasága meghosszabbításának tekintették saját asztalukat és ételüket (From Politics to Piety: The Emergence of Rahhinic Judaism, 1973). E. P. Sanders nem a farizeusok teljes szektájában, csak bizonyos alcsoportjain (pl. Haberim) belül látja valószínűnek e túlzott tisztasági irányultságot (Jesus and Judaism, 1985). Bizonytalan marad azonban a farizeusokon belüli tagolás kérdése, mint ahogy azok első század eleji galileai jelenléte is. A kérdés tehát nem az, hogy milyen volt Jézus asztalközössége, hanem hogy miért volt olyan (nyitott), és azt miként élhették meg a résztvevők? Mit tapasztaltak az asztal mellé ülők, aminek hatására azt mondhatták, hogy Jé­zus működésén keresztül Isten volt közöttük? E kérdéseink tehát teológiai kérdések, és a jelentésre összpontosítanak: Jézus önértelmezésére és a meg­hívást elfogadókéra. Ha Jézus környezetének asztalközösségei azért exkluzívak, mert tisz­taság- vagy presztízs-irányultságúak, akkor Jézus asztalközösségei azért ra­dikálisan nyitottak és befogadók, mert Isten országára irányultak. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy másfajta tisztaságra (teljességre) és értékre irányultak a valóságot egészen átalakító Isten országa-tapasztalás miatt. Először az in­nen következő két negatív vonatkozást érintsük. Az első Jézus Törvényhez 72 c s z z i a r b e o l c s

Next

/
Thumbnails
Contents