Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
ségét célozta elsősorban, akik „szigorúan behajtották" az adókat. Achaelaus Rómába való távozását követően aztán lázadás tüze borította el az országot, amelyre Róma a vérbefojtás fölött Szepphóris teljes lerombolásával válaszolt.27 Az első zsidó felkelés és az adók kapcsolatát számos történelmi adat erősíti.28 Ehhez csatlakoznak azok az irodalmi emlékek, amelyek az adószedőket kegyetlen, tisztátalan és erkölcstelen figuráknak mutatják be. 27 E. Schürer: The History of Jewish People in the Age of Jesus Christ (175 B.C. - A.D. 135). Edinburg 1973. 330kv. 28 Josephus mellett a legfontosabb Tacitus, aki hasonló adókkal szembeni lázongásról tudósít Szíria és Júdea esetében. (Annales 2.42) 29 Emilio Gabba: The Finances of King Herod. In A. Kasher (szerk.): Greece and Rome in Erez Israel: Collected Essays. Jerusalem 1990.161-163. 30 B. Issac: Roman Administration and Urbanization. In I.tn. (Kasher), 151-159,152. 31 J. B. Pritchard idézi: The Harper Atlas of the Bible, New York 1987. 59. A második közlés a Makkabeusok könyvéből származik, melyet Jose phus is megerősít. Eszerint az adók jelentősen nem emelkedtek a római időszakban, nagyjából megőrizték a Szeleukidák alatt felállított értékeket: a gabonafélék esetében a termény egyharmada, a gyümölcsféléknél a termény fele. E tributu solis mellett természetesen továbbra is érvényben maradtak a különféle, Jeruzsálem irányába áramló tizedek. Ehhez adódott hozzá J. u. 6- ban a tributum capitalis, amely azonban nem érintette Antipas Galileáját. Hogyan kell tehát e kétféle adathalmazt értelmezni? E. Gabba meggyőzően érvel amellett, hogy Nagy Heródes grandiózus építkezéseit nagyobbrészt saját birtokainak hozamából, külföldi jövedelméből és bányáinak termeléséből tudta finanszírozni, így fenn tudta tartani a korábbi adókat, aminek eredményeként mintegy ezer aranytalentum áramlott évente kincstárába. A különbség abban állott, hogy ő újjászervezte a teljes adórendszert, és olyan brutális eszközökhöz folyamodott, amelyek ténylegesen lehetővé tették a teljes adó begyűjtését.29 Lényegében ezt a politikát folytatta Antipas Galileában. Az adóbehajtás hatékonysága azonban megfelelő adminisztratív és központi felügyeleti rendszer kiépítését igényelte, másfelől a terület „monetizálását”. b) A Közel-Kelet hellenizmus és római időszak alatti története nem egyéb, mint a hódítók/megszállók általi új városok alapítása. M. Corbier úgy írja le a Római Birodalmat, mint „sakktábla, ahol a városok körüli üres teret saját fennhatóságuk alatt álló területek töltik ki”. Az elrendezés célja az adó és illetékek begyűjthetőségének biztosítását szolgálta. Tudomásunk van arról, hogy amely városok idejében képesek voltak begyűjteni az adót, gyakran nagyobb fennhatósági területet kaptak viszonzásul. Az adók és illetékek egy része a Római Birodalom fenntartását szolgálta, nagyobb része pedig a városokban lakó elit és fenntartói réteg jólétét biztosította. A legtöbb számítás szerint tíz paraszt tudott eltartani egy városi elithez tartozó sze-30 31 65 A a é g s s y t z a ö t a k r a z o t l r é k ú l n ö r a t z V t i ö a a s c J s s é é o z g r u e a s
