Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
mélyt. A római principátus idején a kizsákmányolás olyan fokot ért el, amilyennel a mediterrán világ korábban nem találkozott.32 32 P. Garnsey & R. Saller: The Roman Empire, 56. 33 J. Reed: Population Numbers, Urbanization, and Economics: Galilean Archeology and the Historical Jesus. SBLSP, Atlanta 1994. 203-219, 214-215. 34 Gottwald rámutat arra, hogy Jézusnak számos példázata illusztrálja ezt az első századi palesztinai politikai gyakorlatot, és hogy az „adó" kifejezésére gyakran ugyanazt a görög fogalmat használják, mint a„bér”-re (jiopoç) Vö. N. K. Gottwald: Social Class as an Analytic and Hermeneutical Category in Biblical Studies. JBL 112 (1993), 3-22. 35 M. Crawford: Money and Exchange in the Roman World, JRS 60 (1970), 40-48, 42. 36 A. Meshorer: A Hoard of Coins from Migdal. Atiqot 11 (1976), 54-71, 57. 37 I. m. 56. További érmék arány sorrendjében: Gadara, Ptolemais, Scythopolis stb. A városok elhelyezése stratégiai kulcsszerepet játszott a termőterületek felügyeletében. Ilyen összefüggésben világossá válik a Sepphoris és Tiberias alapítása mögötti szándék, és annak hatása a galileai vidék életére. Ezt a hatást}. Reed, a sepphorisi ásatások egyik vezetője így foglalta össze: „Heródes Antipas általi alapításuk után e központi városok nem csak újrarendezték a termelési szokásokat, de nagymértékben átalakították a vidék egész arculatát. Alsó-Galileát többé nem lehetett falvak, tanyák és farmok hálózatának látni. A teljes mezőgazdasági termelés Sepphoris és Tiberias eltartására irányult.33 Antipasnak pedig nem volt kiterjedt kereskedelme, mint apjának, ezért kizárólag a vidék termelékenységére volt kénytelen „királyságát” alapítania. Az átrendezés pedig további következményekkel járt, mert a város hatását nemcsak abban kell látnunk, amit azért vett el a falvaktól, mert szüksége volt rá, hanem abban is, amit azért vett el, mert el tudott venni. Ez a folyamat Galileát többlettermelésre berendezkedő területté formálta, amely többlet elvonását az új városközpontok tették lehetővé. Adminisztratív funkciójuk arra is jól szolgált, hogy a „távolba utazott Gazdák” hiányában a jövedelem behajtása biztosítva legyen.34 c) Palesztinában a pénz használata a J. e. 1. századtól kezdődően általánosnak mondható a társadalom minden rétegén belül. Ezt irodalmi és régészeti leletek egyaránt alátámasztják. A nagyszámú feltárás pénzleletei körüli értelmezési viták nyugvópontra látszanak jutni, és néhány konszenzus körvonalazódni látszik. Ennek egyik legérdekesebb pontját az egyes pénznemek elterjedése képezi. Míg az ezüst és arany érmék nagyon széles földrajzi körben voltak fellelhetők, a rézérmék jelentősen kisebb területre korlátozódtak. Ebben önmagában nincs semmi meglepő, hiszen az előbbiek értéke nagyobb volt, tehát kereskedelmi célra alkalmasabbak voltak. A számunkra fontosabb információ az, hogy az 1. század első felének Galileájában talált rézérmék nagyobb része tíruszi, de a többi is „idegen” érme. Ennek magyarázata is egyszerű: Galileában nem volt helyi pénzverde. Ez világos jele annak, hogy Antipas előtt Galilea nem volt átfogóan „monetizálva”. Tiberias 35 36 37 66 C s z z i a r b e o l c s
