Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
64 C s z z i a r b e o l tette azon az ókori szerzők által legcsodálatosabbnak nevezett templomot. Újjáépítette Samáriát, és nevét Augustus tiszteletére Sebastéra változtatta. Nagy Heródes romanizáló tevékenysége a jelentősen szegényebb, kedvezőtlenebb földrajzi adottságokkal rendelkező Galileát azonban szinte teljességgel elkerülte, amit aztán Pereával együtt középső fiára, Antipasra hagyott. Antipas uralkodása (J. e. 4-39) alatt minden tőle telhetőt elkövetett, hogy Róma királyi címre változtassa a számára megalázónak érzett negyedes fejedelmi (tetrarchai) státust. Ennek érdekében Galilea gazdasági potenciálját a végletekig feszítve urbanizálta a térséget. Először a Názárettől látótávolságban levő Szepphóriszt építette újjá (a munkálatok kezdete: J. e. 4), majd a „Galileai-tenger" nyugati partján Tiberias néven új fővárost építtetett (befejezve: 19-ben). A két, körülbelül 20-20 ezer lakosú város eltartásának terhe Alsó-Galilea falvaira hárult, és nagymértékben átalakította a galileai vidéki életet. A régészet által feltárt nagyszámú rituális fürdőmedence (mikve) és étkezéseknél használt kőedény jól bizonyítja a zsidó lakosság idegen hatásokkal szembeni eltökélt identitásőrző szándékát. Nem lehet véletlen, hogy épp ebben az időben és épp Antipas uralmi területein jelentkezik két ellenállási mozgalom, amelyek jól beillenek a Nagy Heródes uralkodásával egyre inkább állandósuló vidéki ellenállási mozgalmak sorába: Keresztelő Jánosé Pereában, és a Jézusé Galileában.25 25 Az ellenállási mozgalmak részletes áttekintését lásd E. Stegemann - W. Stegemann: Religious Pluralism in the Land of Israel in the Hellenistic-Roman Period. In The Jesus Movement, 137-186. Az ellenállás fokozataihoz és típusaihoz Crossan - Reed: Jézus nyomában, 154-198. 26 A zsidók története XVII, 8,416 (Révay József, Talentum); Vö. A zsidó háború II, 2, 150 (Révay József, Talentum). A térség kereskedelmi irányultságú átrendezése és a római vérkeringésbe való bekapcsolása leginkább négy, egymással szorosan összefüggő intézkedésben érhető tetten. a) Az első az adók növelése és következetes behajtása, amellyel a nagyobb terményfelesleget eredményező gazdasági gépezet működésbe hozható. Itt két, látszatra egymásnak ellentmondó történelmi adathalmaz áll rendelkezésünkre, amelyeket érdemes röviden megvilágítani. Az első szerint Nagy Heródes uralmának bizonyos idejétől kezdődően az adók elviselhetetlen terhet jelentettek a szélesebb lakosság számára. Az ezzel kapcsolatos adataink többségükben Júdeából származnak, de megfelelő körültekintéssel a galileai helyzetre is „lefordíthatok. Josephus Flavius tu dósít arról, hogy Nagy Heródes halálát jó alkalomnak látta a lakosság arra, hogy utódjánál közbejárjon az adók ügyében.26 Ami kiemelt figyelmet érdemel, az, hogy a panasz nem annyira az adók nagyságát érintette (bár elhangzik, hogy Heródes más országokat épített azokkal), mint inkább a módot, ahogy azokat begyűjtötték. A kifogás az adókat begyűjtő szolgák kegyetlen-