Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
63 Az asztalközösség hátteréül szolgáló gazdasági-társadalmi folyamatok Jézus korában Mint láttuk, az ételben/étkezésben együtt áll a szellemi (vallási) és anyagi (gazdasági) dimenzió, mint ahogy az igazságosság fogalmában is, mind az isteni életesélyt adó áldás oldalán, mind az arra válaszoló tisztaság/ kultusz és társadalmi gondoskodás oldalán. Jézus asztalközösségi gyakorlata - mint ahogy egész működése — nem érthető meg az Alsó-Galileát érintő, 1. század eleji gazdasági-társadalmi átalakulások megvilágítása nélkül. A gazdaság mint olyan nem létezett külön területként az ókori mediterrán világban.24 A kifejezés maga az oikonomiából származik, vagyis az oikosz - a családi háztartás - irányításából. A gazdaság világára később jellemző alapvető fogalmak és területek azonban már jelen voltak, mint amilyen például a pénz(verés), a piac, a kereskedelem, az adók. Ezért a következőkben ezekre a fogalmakra építve próbáljuk áttekinteni Jézus világának gazdasági vonatkozásait (amelyek ugyanakkor nem választhatók el a politikától és vallástól). Az utóbbi évtizedekben rendkívül termékeny és szerteágazó kutatás és vita bontakozott ki e kérdéskörben, és annak hozadékai igen figyelemreméltóak a Jézus-kutatás számára. E többsíkú párbeszéd áttekintése egy külön monográfiát igényelne, ami jelenlegi célunkon túlmutat. Itt inkább a megfelelő bizonyítást és kutatói konszenzust nyert eredményeket tekintsük át igen vázlatosan. 24 P. F. Esler: The Mediterranean Context of early Christianity, 13; B. Malina: Social Scientific Methods in Historical Jesus Research, 5:., A 18. században jelentkező szétválasztásig az egyház és állam, és piac/bank és állam között nyugodtan állíthatjuk, hogy Jézus világának mindössze két központi intézménye volt: a család és a politika.” Az 1. században a romanizálás egyet jelentett a városiasítással és a kereskedelem kiterjesztésével, ez pedig alapjaiban veszélyeztette az ősi rendet és életmódot. Az évszázadokon át Róma ellen küzdő Hasmóneus-dinasztiát az Idúmeából származó Nagy Heródes váltotta fel, aki J. e. 40-ben a római szenátustól kivívta magának a zsidók királya címet, amelyet három évi véres katonai küzdelem után sikerült megszilárdítania. Nagy Heródes az ókori világ egyik legsikeresebb országépítője volt, akinek egyszerre pazar és védelmi szempontból praktikus építészeti megvalósításai a Római Birodalom büszkeségévé emelték a Földközi-tenger keleti partvidékét és Júdeát. Királyi rezidenciái egyszerre voltak lélegzetelállítóan pazar paloták és bevehetetlen erődítmények: ajerikói oázispalota, a Jeruzsálemtől délre fekvő Maszada és Heródion a legjelentősebbek. Caesarea jelentéktelen kikötőjét, Szebasztoszt, Caesarea Maritima néven a térség legnagyobb és legpazarabb római kikötővárosává alakította. Ezzel párhuzamosan a jeruzsálemi Templom-hegyet a Római Birodalom legnagyobb mesterséges emelvényévé formálva, újjáépít-A a é g s s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z V t i ö a a 5 C J > « i é o z « r u e a
