Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata

országa megjelenítésére, azaz hogyan válhat az asztal nemcsak jelképpé, de az istenország reálprezenciájának transzformációs eszközévé is?

A válasz az izraelita hagyományban gyökerezik, és annak központi témáival áll kapcsolatban - mint a teremtés, az isteni igazságosság, a föld, az étel, a tisztaság, a szociális igazságosság. A témáról könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre, itt néhány szükséges mondatra szorítkozunk. Az Ószövetség szerint Isten teremtette a világot, ami nemcsak a múltra, hanem a jelenre és jövőre utaló aktus is: az továbbra is Istené, ő a világ Királya (Jézus is Isten királyságáról beszél, de Istent mindig Atyaként nevezi meg). Isten igazságos, ezért a földet mint az élet anyagi alapját igazságosan osztotta szét, ezzel mindenki (pontosabban minden izraelita) számára életesélyt biztosított. Az Isten és az ember közt megállapított viszonyt a szövetségkötés szentesíti, és az eredeti rend tartós fennmaradását a Törvény számos rendelkezése szavatolja, amelynek legkövetkezetesebb számonkérői és harcosai a történelem folyamán a próféták voltak.18

A folyamatot, amely a prófétáknál úgy jelentkezik, hogy „jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok eben az országban” (Ezs 5,8), a Törvény két irányban igyekszik lehetetlenné tenni. Egyfelől tiltja a föld eladását azon az elvi alapon, hogy „enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam” (3Móz/Lev 25,23), ezért gondoskodik a föld visszaválthatóságának módozatairól. Másfelől lehetetlenné teszi a föld végleges elvesztését eladósodás útján azzal, hogy tiltja a kamatot (3Móz/Lev25,35—37), korlátozza a termelési eszközök zálogba vételét (5Móz/MTörv 24,6.10—13), a hetedik évben a föld pihenésével együtt elrendeli az adósságok elengedését, a rabszolgák felszabadítását és bőkezű megajándékozását (5Móz/MTörv 15,1-3. 12-14), és végül az ötvenedik, jubileumi évben a vidéki birtokok eredeti tulajdonának a helyreállítását (3Móz/Lev 25,10. 28). Nehéz megmondani, hogy mindebből az évszázadok során ténylegesen mennyi valósult meg de a prófétai irodalom és az első századra megsokasodó ellenállási mozgalmak jelzik, hogy annak szelleme még mindig mélyen gyökerezett a vidéki lakosság szívében.19

18 David

A. Fiensy:

The Social

History

of Palestine in the Herodian Period: The Land is Mine. New York 1991.

19 Lásd

később a

prosbul kérdését.

20 J. D. Crossan — J. L. Reed: Jézus

nyomában. Debrecen

2001. 153.

Szigorú értelemben véve nem maga a föld, hanem a földön termő étel az élet anyagi alapja.20

Ezért van az, hogy az isteni igazságosság fölötti örömöt és ünneplést az evés cselekménye fejezi ki, amely így többé nem önmagáért való emberi cselekvés, hanem a legszorosabb értelemben vett vallási cselekmény: az Istennel táplált kapcsolat emberi kifejezése. Ezért van az,

60

c s

z z i a

r b

e o

I c s