Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
Asztalközösség: középponti vagy mellékes téma? Ha az evangéliumokat az asztalközösség témára figyelve újraolvassuk, meglepődve tapasztaljuk, hogy azok milyen meghatározó szerepet töltenek be az evangéliumok szerkezetének kialakításában és elbeszéléseinek tovább - gördítésében. Kissé túlzóan ugyan, de az az érzésünk támadhat, mintha Jézus állandóan vagy épp menne, vagy épp jönne valamilyen étkezésre/étkezésről. Ez annál is meglepőbb, ha tudunk a nyílt asztalközösségi téma térvesztéséről az őskereszténységen belül. A téma jelentőségét számadatokkal is jól szemléltethetjük.16 Míg a négy evangéliumban a tanítani ige 54-szer fordul elő, addig az enni ige (esthiein és trógein) 76-szor szerepel, többnyire Jézussal kapcsolatban. A nagyjából 30 csodaelbeszélésre17 12 önálló vendégség-történet jut. A leghosszabb evangéliumnak, a Lukácsénak mintegy ötödé Jézus vendégségeit, vendégség-példázatait tartalmazza. Az asztalközösségi téma történetisége mellett döntő bizonyíték, hogy a legkülönfélébb műfajokban fordul elő. Továbbá, hogy a későbbi teológiai fejlődés irányvonalától távol eső, asztal köré gyűjtő Jézus képe milyen jelentős nyomot hagyott az őskeresztény emlékezetben. Az ApCsel szerint az minősül apostolnak, és kizárólag azoknak jelent meg a feltámadott Krisztus, „akik együtt ettünk és ittunk vele" (10,41). A Máténál szereplő utolsó ítéletben a minősítés alapját jelentő hat irgalmassági cselekedet közül az első kettő, hogy a (legkisebb) éhezőnek enni, a szomjazónak pedig inni adjanak (Mt 25,34 és kv.). Az asztalközösség téma tehát meghatározó jelentőségű az evangéliumokban, amikor azok Jézus működését és üzenetét kívánják tolmácsolni. 16 A legfontosabb magyar úrvacsora-monográfia: Bolyki János: Jézus asztalközösségei. Budapest 1993. 7. 17 A kutatás eltérő csodaelbeszélés számához lásd: Czire Szabolcs: Jézus csodáinak értelmezéstörténete a felvilágosodástól napjainkig. Református Szemle 2005/március-április, 131-180. 141-142. 59 A a é g 5 s y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z V t i ö a a s c J ‘ > é é o z g r u e a s Hogyan jön egy vallási tanító ahhoz, hogy az asztalközösséget tegye működése középponti elemévé? Az elmúlt kétszáz év Jézus-kutatásának legszilárdabb konszenzusát képezi az a megállapítás, hogy Jézus tanításának középpontjában Isten országa áll. A kutatás utóbbi évtizedeinek nagy felfedezése, hogy Jézus Isten országáról nemcsak tanított, hanem azt jelképes prófétai cselekedetekben meg is jelenítette. A két legfontosabb cselekményt a gyógyítás és az asztalközösség jelentette, amelyek közvetlenül, az „itt és most”-ban átélhetővé tették Isten országát, miközben előre mutattak annak teljes megvalósulására. A megválaszolásra váró kérdés: hogyan lehet alkalmas az asztalközösség Isten
