Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Kozma Zsolt: Az Ószövetség történelemszemlélete. Jelzések egyháztörténet-írásunk felé
tevőit — a hűség mellett — milyen szempontok vezették, amikor megfogalmazták a történelmet. A felsorolás teljességének igénye nélkül5 állapítható meg: Izráel leírt történelemé 1. minősített történelem, ez azt is jelenti, hogy 2. JH VH-központú, 3. hitben megírt, 4. időszerűsítő és 5. valóságos történelem. Meg vagyok győződve, hogy ezeket nem csupán azért kell megállapítani, mert így jobban megértjük azt, ami a kánonban van, hanem azért is, hogy adott esetben jelzésekként érvényesítsük egyháztörténetírásunkban. 5 Nem térek itt ki még egy pár, különben fontos sajátosságra, mint pl. az etiológiai érdekre, az antimitikus és a kollektív jellegre. 1. A kánonban előttünk álló történelem nem minden további nélkül egyenlő a ténylegesen lejátszódó események leírásával. Izráel leírt történelme minősített, magyarázott, vagy inkább az Újszövetségre használatos, de ide is találó szóval, kérügmatikus történelem. Az események ténye (factum) és az írásos rögzítés (descriptio) között eltelhetett több száz esztendő. S ez alatt az elbeszélt tények a szájhagyomány, de még a kultuszi felhasználás folyamán is magyarázatokat vettek fel. Az eredeti eseményanyaghoz a bizonyságtevők szája által új felismerések ragadtak, az alapesemény körül ún. idegen elemek kristályosodtak ki. Izráel történetírása formailag ugyanazt a sajátosságot mutatja, mint minden más történetírás, hogy ti. nem csak az események száraz felsorakoztatását adja. Minden történetírás bizonyos, általa fontosnak vélt események kiemelésével, kevésbé fontosnak tartottak mellőzésével, már az anyag puszta csoportosításával, rendezésével is állást foglalt. Ez többé-kevésbé még a száraz kronológiákra is vonatkozik. De tartalmilag különbözik minden más történetírástól, mert Izráel nem akárhogyan értelmezi önmagát, hanem a bizonyságtevés minősítésével teszi ezt, amely teológiai reflexiók sorozatából áll. Ebben a magyarázott elbeszélésben meg lehet különböztetni egy eseménymagot és egy kérügmatikus lerakódást. Az eseménymag felfedezése és megállapítása arra szolgál, hogy az olvasott perikópa valóságát igazolja, a kérügmatikus anyag a teológiai értelmezést adja, s ez többször is - főleg a himnikus szakaszokban - az esemény nagyszerűségét érzékelteti. Például: Az egyiptomi feliratokban sehol sincs szó arról, hogy valamelyik fáraó részt vett volna az izráeliták üldözésében, pedig a kor fáraóinak életét jól ismerjük. A 2Móz/Kiv 14,4-8 az egyiptomi király tényleges részvételéről beszél. Mire a történet a Zsolt 136,15-ig eljut, már azt is megtudjuk, hogy maga a fáraó is odaveszett a Vörös-tengerbe. A 2Móz/Kiv 14-ben határozottan van történeti mag, de ehhez az idők folyamán hozzátapadt egy kérügmatikus kiegé40 K Z o s Z 0 m l a t
