Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Kozma Zsolt: Az Ószövetség történelemszemlélete. Jelzések egyháztörténet-írásunk felé
történetíró számára viszont a múlt nem tér vissza, az idő egyenes vonalban halad, lineáris. Hogy Izráel történelemszemlélete nem spirális, hanem lineáris, azt mindenki megállapítja, azonban ehhez még legalább három megjegyzést kell tennünk. Először: Az események, mint az Úr nagyságos tettei, nem ismétlődnek meg, de vissza-visszatérnek más történelmi helyzetekben. Ez a „hasonló és mégis más" legjobban az ún. új exodus jelenségben figyelhető meg. A Babilonból való szabadulásról a próféta azt mondja, hogy az Úr a tengeren és a vízen utat készít - utalva a vörös-tengeri csodára, de mindjárt hozzáteszi: ne emlékezzetek a régiekről... íme, újat cselekszem (Ezs 43,16—19). Másodszor: A 78. zsoltárban a történelem a következő ábrában jeleníthető meg: — IlLI—ílU—fiU—IDJ—[DJ—ÍDJ—[DJ—* Ebben a grafikusan szemléltetett haladványban az egyenes vonalak az Ür hűségét, a törések Izráel szövetségszegésének mélypontjait jelölik. Harmadszor: A linearitás azt is jelenti, hogy Izráel kettős értelemben látta jövőjének célirányultságát (lásd a sor végén a nyilat). Egyfelől úgy, mint amely egy történelmi cél felé halad, mint például az ígéret földjének elnyerése, vagy a babiloni fogságból való szabadulás (immanens célok), másfelől tudta, hogy Isten ígéretei majd az eszkatologikus időben teljesednek be (transzcendens cél). Mielőtt az ószövetségi történetírás sajátosságait számba vennők, egy, a történészek és történetfilozófusok körében állandóan felvetődő kérdésre kell kitérnünk, bár ennek teljes megválaszolására itt nem vállalkozhatunk: az izraeli történetírás hitelességéről van szó. A 19. században virágzó történetikritikai módszer többszörösen megkérdőjelezte az ószövetségi történetírást. Különbséget tett egy faktikus történelem és egy magyarázott történelem között, az elsőt valóságosnak, a másodikat egyenesen hamisításnak nevezte.2 Az esemény (factum), az elbeszélés (narratio) és a leírás (descriptio) útján visszament a megtörtént tényékig, s azoknak a valóságos vagy vélt hitelessége tükrében értékelte a megfogalmazást. Csak a száraz tényeket vette számításba, s számára nem volt fontos az, hogy mit, és főleg hogy miért fogalmazták úgy meg ahogyan a kánonban olvasható. Izráel történetéről két kép alakult ki: az egyik a faktumokon alapuló, objektívnek nevezett, a másik az Izráel hite által megírt, ún. kérügmatikus történelem. Nem értékelhetjük le az elsőt a második rovására, de hibának tartjuk az első tükrében hasznavehetetlennek tartani a másodikat, a kérügmatikust. G. von Rád azt mondja, hogy „arról nem lehet szó, hogy az egyik képet egyszerűen történetinek, a mási-2 A múlt század 30—40-es éveiben érdekes vita alakult ki Tunyogi Csapó András és Pákózdy László Márton között, amelyben Tunyogi a faktikus történelmet subkanonikusnak, az Ószövetségben leírtat kanonikusnak nevezte. Időrendben lásd: Theologiai Szemle 1938. 91-103; Csikesz Sándor Emlékkönyvek 4.200—216; Theologiai Szemle 1942.162—177; különnyomat, Debrecen 1943.1-24. 38 K Z 0 5 Z 0 m l a t
