Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Gaal György: A két világháború közti erdélyi magyar iskolák identitás-védelme Gál Kelemen munkásságának tükrében

Háromszék, Maros-Torda, Torda-Aranyos, Hunyad. így aztán a székelyföldi állami elemi iskolákban a magyar gyermekeket gyakran az ókirályságból átköltözött, csak románul tudó tanítók oktatták. Ez a rendelkezés egyértelműen a románosítást szolgálta. Gál Kelemen rámutatott, hogy az államnyelv ilyenszerű erőltetése csak ellenhatást szülhet: erősebb ragaszkodást az anyanyelvhez. Ugyanis „a kisebbségek sérelmeinek legérzékenyebb területe az iskolaügy. A lefolyt hat esztendő mutatja, hogy ez a kérdés a lelkeket állandó depresszióban és nyugtalanságban tartotta. Ez annak a jele, hogy népek sorsára és jövőjére kiható fontosságú kérdés, amelyet mindkét oldalra, az állam és a kisebbségek részére megnyugtatóan kell megoldani”13

.

A törvény egy paragrafusára alig figyeltek fel az elemzők. Ez azt írta elő, hogy azok a román származásúak, akik „elveszítették” anyanyelvűket, kötelesek gyermekeiket román tannyelvű iskolába íratni. Ennek alapján kezdődött a hírhedt „névelemzés”. Vagyis a tanító, tanfelügyelő a név hangzása alapján döntötte el, hova íratható be a gyermek. A szülő véleményét mellőzhették.

13 Kétnyelvűség a népiskolában. Magyar Kisebbség IV. évf. (1925) 104-107.

14 A bakkalaureátus. Kisebbségi Iskolaügy 1929. 1. sz. 1-16., 2. sz. 17-26., 3. sz. 33-44.

15 Anghelescu miniszter vetése. Keleti Újság 1925. nov. 8.

1925 folyamán két alapvető törvényt szentesítettek, mindkettő alapjában érintette a romániai magyar iskoláztatást. Az alig jelentett problémát, hogy Anghelescu megszüntette a

IV.

osztály végén az abszolváló vizsgát, s helyette ősszel az V. gimnáziumba felvételizni kellett a diákoknak. Az osztályokat sikerült betölteni. A középiskolai tanulmányokat záró vizsgát szabályozó törvény azonban országos visszhangot keltett: 1925. március 7-én hirdették ki a bakkalaureátusi törvényt, s már abban a tanévben alkalmazták is. Az addigi engedékenyebb érettségi vizsga helyett most egy igen szigorú, francia mintájú vizsgát vezettek be. Ezen a jelölteknek idegen tanárokból álló és egyetemi professzor vezette bizottság előtt román nyelvből és irodalomból, Románia történetéből, földrajzából és alkotmánytanából valamint egy idegen nyelvből kellett románul, s két, az osztály profiljának megfelelő tantárgyból - kívánságra - magyarul vizsgázniuk, egyes tárgyakból írásban is. A megszerzett bakkalaureátusi diploma feljogosított az egyetemre való beiratkozásra. A külföldön szerzett diplomákat honosítani kellett. A gyors bevezetés miatt a román fiatalok sem tudtak kellően felkészülni, úgyhogy 1925- ben 41, 1926-ban 49, 1927-ben 47%-os volt a vizsgák sikerének országos aránya.14

Az ókirályságiak általában jobban szerepeltek. A magyarság eredményei viszont lesújtóak voltak: az első nekifutáskor a katolikus fiatalok 84, a reformátusok 91, az unitáriusok 96%-a elbukott a próbákon.15

Erre a felekezetek összefogva hathetes előkészítő tanfolyamokat szerveztek nagyobb iskolaközpontokban, úgyhogy az őszi vizsgák alkalmával még néhányan át-223

A e i m

r d u

kdén é é n k

t l

t á

y '

5 V i t s i á á lm S

g á a - á g g v

n h y é

a á a

d k

b r e

o l t r i m ü

ú s

e k

k r

k o G é

ö l á b z á

l e t k n

i K

e l e ni e n