Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Balázs Mihály: A kolozsvári unitárius kollégium 262. számú kódexe
211 Manassest az kemény fogságból babilóniai székibe ültetéd, és sok ízben hatalmas es könyörülő természetedet az te hozzád igazán megtérőkhőz megmutatád. Cselekedjél az szerint Urunk, kegyelmes édes Atyánk mü velünk is bűnös népeiddel, kik megkeseredett es buzgó lélekkel óhajtván esedezünk te szent felségednek, és ez mostani méltó haragodból származott bűneinket enyhítsük meg nagy hálaadással, es adj poenitentiára való erőt es üdőt münekünk, hogy megtérvén te szent felségedhez életünkkel és erkölcsünkkel igaz isteni es atyafiúi szeretetben az Ur Jézus Krisztus által szolgálhassunk te szent felségednek üdőről üdőre, nemzetségről nemzetségre hirdethessük az tejó tétedet az atyáinkkal fiúról irgalmasságodért. Ámen. Anno D. 1651 Nem mernénk állítani, hogy a közölt prédikáció retorikai szempontból kiemelkedő lenne. Szokványos, s nyelvileg nem számottevően erős elemekből építkezik, és az említett előző darabokkal együtt (az első kísértésről szól az előtte álló prédikáció) a sensus historicus, vagyis a betű szerinti értelem alapos kibontását tekinthetjük legfőbb erősségének. Ha közelebb hajolunk a szöveghez, arról is meggyőződhetünk azonban, hogy ez a sensus historicus nagyonis markáns eleme a szentbeszédnek, hiszen az Erasmus által meghonosított gyakorlatnak megfelelően a Sátán szavainak alaposan kimunkált, lélektanilag és a józan észjárás szerint is indokolható parafrázisát kapjuk, ám ez az érvelés csak akkor tekinthető logikusnak, ha a hallgató elfogadja azt az alaptételt, hogy Isten a zsidók megszabadítására küldte el Jézust. Mint ismeretes ez a mozzanat állt Palaeologus krisztológiájának középpontjában15 , s ha nem is olyan egyértelműen, kifejtetten ez ragadható meg itt is. Ez lehet tehát az a tudás, amelyet a kígyó okosságával és a galamb együgyűségével felvértezett unitáriusoknak őrizniük kell. Ez a rejtőzködésre berendezett mentalitás fogalmaztatja aztán meg szerzőnkkel a Dávid Ferenc sorsából vett példázatot. Nem arisztokratizmus vagy exkluzivitás adja tehát szerzőnk szájába a gyöngyről és a disznóról szóló evangéliumi exemplumot, hanem az üldözöttség tapasztalata. Mivel eljön majd az az idő, amikor megszokottá válik az első püspök és nagy unitárius mártír gondolkodásbeli vakmerőségének megrovó felemlegetése16 , szögezzük le: itt olyan fenntartás nélkül tisztelt emberként lép elénk, „az kivel az Isten igazsága van.” 15 Magyar nyelvű összefoglalás teológiájáról a fontos szövegeit fordításban adó kötetben Földi és égi hitviták. Válogatás Jacohus Palaeologus munkáiból, ford. Nagyillés János, válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Balázs Mihály. Kolozsvár 2003. 16 Illusztrációként egy cím nélkül 18. századi unitárius értekezésből idézek, amely a székelykeresztúri anyagban maradt ránk a Teleki Tékában. Jelzete Teleki 0615. f. 119-120: „Dávid Ferenc is utoljára amint vallani kezde, Írásban is hagyja, tartotta volna magának, vagy inkább vette volna el értelmét, sok botránkozást szerze másoknak, magának is bajt, nem volt unitáriusok értelme, amit az unitárius vallás ellen vallott, hanem tulajdon maga értelme.. “ A u 2 k n 6 ó k i 2 d z i z s u á v s m á ú r k i o l l é g i u m
