Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Balázs Mihály: A kolozsvári unitárius kollégium 262. számú kódexe
Még nehezebb a helyzet a marosköri Kolosi János esetében. Az unitárius kegyességi gyakorlat szempontjából az ő imádkozásról szóló prédikációját (21. egység, 425-438.) is nagyon fontosnak tarthatjuk, ám róla magáról elenyészően keveset tudunk. Figyelemre méltó mindenesetre, hogy egy Erasmus-leveleket tartalmazó kötet (Epistolae Erasmi Rotterodami Fami liäres... Basileae 1546) 12 előzéklapján a következőt olvassuk: Joanni Colosyo costat d. 16. Az ő kezével a hátsó lapok egyikén egy rövid latin nyelvű ima is olvasható. Bizonyos, hogy voltak további Kolosi névre hallgató unitárius papok is a 17. században, pl. a felszenteltek listáján is szerepel egy Kolosi István, akit 1635-ben Marosszentlászlón fogadott pappá az egy-Isten-hívők zsinata.13 12 Jelzete a kolozsvári akadémiai könyvtárban U 64013. 13 Roppant érdekes könyves adat a következő: Johann Reuchlin, De verbo mirißco c. műve 1552-es lyoni kiadásának (jelzete a kolozsvári akadémiai könyvtárban U 62999) címlapján a következő áll: Sum Martini Coloși Et Nicolai Colossy et denique Stephani Coloși. Mivel a közismert költő, Kolosi Török István egyik műve ennek a Reuchlin szövegnek feldolgozása, nagyon valószínű, hogy az ő családjáról van szó. 14 Életrajzi adataikra lásd: Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története 1568-1900. Kolozsvár 1935. II. 399, 520.; Szabó Miklós — Tónk Sándor: Erdély egyetemjárása a korai újkorban. Szeged 1992. No. 1992. 1211. (Fontes rerum scholasticarum IV). így persze annál becsesebb, hogy a 9. és a 16. egységek esetében a szövegek eszmetörténeti fontossága párosul azzal is, hogy a fentieknél jóval többet tudunk a szerzőkről. A nevet is megadó 9. után nem lehet kétséges a 16. feloldása sem: Clarissimus Domninus Johannes Nagy Dalnoki, vagyis Dalnoki Nagy Mihály és János szövegeit tartjuk a kezünkben, akik az 1630-40-es években az erdélyi unitáriusok rendkívül fontos személyiségei voltak.14 Ráadásul a két szentséget tárgyaló 12—15. szövegegység annyira szervesen kötődik a 16.-hoz, hogy csaknem bizonyosak lehetünk együvé tartozásukban, s abban is, hogy azonos szerzőtől származnak. Egészen bizonyos az is, hogy ebben a környezetben született meg a 17. és a 18. egység is, bár azt nem merném állítani, hogy ezeket is a nagy tudású család tagjai fogalmazták meg. így is megkerülhetetlenül fontos, s eleddig teljesen ismeretlen szövegekhez jutottunk a Dalnoki testvérek tollából. Másutt részletesen bemutattam, hogy Dalnoki Mihály prédikáció-kezdeteket tartalmazó összeállítása (9.) az unitárius igehirdetési gyakorlat tanulmányozása szempontjából rendkívül figyelemreméltó. Eszmetörténeti szempontból is roppant izgalmasak ugyanakkor Dalnoki Mihály értekezései és prédikációi. Ezek tehát ebből a szempontból is alapos elemzést igényelnek, az azonban már most kijelenthető, hogy a szentségek olyan felfogása körvonalazódik bennük, amely nagyon közel áll a nagy 16. századi nonadorantistákéhoz. Egészen világosan Jacobus Palaeologus traktátusaira emlékeztetőén kezdik az itt olvasható értekezések a keresztség és az úrvacsora genezisének bemutatását az emberi nemzet tör-206
