Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Balázs Mihály: A kolozsvári unitárius kollégium 262. számú kódexe
ideiglenesen abbahagyott prédikációt vagy értekezést a másik befejezettnek gondolta, s ezért írt le ide egy roppant érdekes prédikációt a könyörgésről, vagyis az imádkozásról. Ezt követően aztán a másik kéz visszatért a megkezdett gondolatmenethez. Elképzelésünket alátámasztani látszik, hogy a kódex első részében is több kezet véltünk kimutathatónak, bár a tinta és a toll minőségével is magyarázható lehet, ha eltéréseket vélünk tapasztalni. Mindenesetre azt egészen bizonyosnak tarthatjuk, hogy a 413—424., illetőleg a 439-440. oldalakat leíró kéz kódexünk utolsó tulajdonosa lehetett. A 26. és a 29. egység kivételével mintha ő írta volna le a kódex befejező részét, s mi több: az ő kézvonásaira emlékeztető s jellegzetes, barnás színű tintával írott szövegjavítások a teljes szövegállományban megfigyelhetők, tehát nem csupán bemásolt vagy megfogalmazott fontos részleteket, hanem gondozta és használta a szöveg egészét is. Ráadásul javításai arról tanúskodnak, hogy a prédikációk egy része esetében legalábbis összevetette a bekerült szövegeket forrásaikkal. Több helyütt megváltoztatta például a prédikációk számát vagy helyesbítette, hogy a szöveg az adott bibliai helyről készült prédikációk között nem a második, hanem a harmadik volt egy korábbi összeállításban, áthúzott és átírt egyes szavakat, a margóra beszúrt olyan szókapcsolatokat vagy mondatokat, amelyeket a másoló kihagyott. Természetesen nagyon részletes vizsgálatok alapján lehet majd véleményt mondani a kötet egészének vagy egyes részeinek a legszélesebb értelemben vett dogmatikai álláspontjáról, vagyis arról, hova sorolhatók be a 17. századi unitarizmus sokszínű világában. A vizsgálatot megnehezíti, hogy a szövegek nagy részének szerzőjét nem ismerjük, illetőleg akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha a nevet legalább ott találjuk. Ha tehát a 10. egység korábbiaktól eltérő s egyneműen igen hosszú prédikációit Csókfalvi Péternek tulajdonítjuk, nagyon fontos szövegeknek találjuk meg a szerzőjét, ám életéről, működésének helyszínéről és körülményeiről szinte semmit sem tudunk. A felszentelt lelkészek listáján11 az 1663-as ádámosi zsinaton beiktatottak között találjuk meg, ám aztán eltűnik a szemünk elől. Oly hosszúnak látszik az az idő itteni szerepelése (1651) és beiktatása között, hogy hajlandók lennénk arra gondolni, hogy nem is egy személyről van szó, ám azt is figyelembe kell vennünk, hogy a dokumentumok szerint 1654 és 1661 között - egyébiránt nagyon is történeti magyarázatra váróan — nem szenteltek fel lelkészeket az unitáriusok, így könnyen lehet, hogy az átlagosnál jóval hosszabb ideig kellett esetleg iskolamesternek lennie, s ebben a minőségben írta meg a ránk maradt szövegeket. 11 A lista számítógépre rögzített változatát Kovács Sándor jóvoltából használhattam. 205 A u 2 k n 6 ó k i 2 d o t . e l á X őrse z i z s u á v s m á ú r k i o l l é g i u m
