Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Balázs Mihály: A kolozsvári unitárius kollégium 262. számú kódexe
a keresztségtant és a megigazulás kérdéseit — mint látni fogjuk — a Dalnokiaknak tulajdonítható szövegekkel megegyező felfogásban tárgyaló részek sorrendi furcsasága. A később olvasható Contiones fundamentales végén szerepel a Matth. 28. őrszó, ám ez a prédikáció egy másik társaságában korábban olvasható. Úgy tűnik tehát, hogy a bemásolás során felcserélték sorrendjüket. A humanista retorikával megírt, rendkívül tudós szövegek minden valószínűség szerint összetartoznak. Ezt követően a 412. oldalon olvasható először egy olyan alkalminak látszó rövid gondolatmenet a böjtről, amelynek írásképe alapján is joggal gondolhatunk arra, hogy később kerülhetett be az üresen hagyott helyre. Ebből arra következtethetünk, hogy összeállításunknak a 366. oldalig tartó nagyobbik részét valamikor 1659 után nem sokkal másolta vagy másoltatta össze valaki, s talán egy másik tulajdonos írta, vagy íratta le aztán a következő szövegeket. Két tulajdonosra, vagy használóra abból következtethetünk, hogy - mint a leírás során jeleztük — az 1. és a 15. egységben is megtalálható ugyanaz a házasságról írott értekezés. Az utolsó lapra esetleg már korábban beírt vers kivételével aztán valamikor ezt követően íródhattak be a második és kisebbik rész szövegei. Egy vers ilyen bejegyzése egy kódexbe egyáltalán nem lenne szokatlan, s azért is merünk erre gondolni, mert a verzóján valamiféle Rákóczi György által kiadott irat másolatának a legeleje olvasható, tehát ezt még olyan időszakban másolhatták ide, amikor II. Rákóczi György volt a fejedelem. A 367—488. közötti szövegek bemásolását már jóval nehezebb lenne datálnunk, talán segítségünkre lehet ugyanakkor, hogy címzésmintaként Solymosi Boldizsár nevét olvashatjuk a 458. oldalon, tehát az ő püspöksége idején már lehettek írva ezek a szövegek. Mivel ő sokáig állt egyháza élén, elég nagy időszakokhoz jutunk, ám a szövegek tartalmából hajlamosak lennénk püspöksége nagyon korai szakaszára gondolni. A legvalószínűbbnek tehát az látszik, hogy az egyes egységek végén olvasható időpont-megjelölések (56v. és 109v: 1659; 248: A. Domini 1651; 301: Finis Anno 1651 Petrus Czokfalui; 438: In Anno 1654 die verő 31. Augusti per me Joh. Kolosi R. R. Mo in sede Marus) nem arra vonatkoznak, hogy ekkor másolták be ezeket a szövegeket a mostani kódexbe, hanem vagy a szerzés, vagy egy korábbi leírás időpontját jelölik meg. Elképzelésünket legfeljebb a 413-440. oldalak közötti szövegek feszegethetik, hiszen itt — mint a leírásban is jeleztük - a Kolosi János nevével fémjelzett és 1654. augusztus 31-én befejezett szöveg beékelődik egy talán két részből álló, de egymással mindenképpen kapcsolatban lévő gondolatmenetbe, amely (erre a későbbiekben még visszatérünk) az 1650-es évek végén, egy olyan időpontban keletkezett, amikor Erdélynek nem volt fejedelme. Itt tehát arra kell gondolnunk, hogy a kódexet egy időben többen is használhatták, s az egyik másoló által 204
