Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Balázs Mihály: A kolozsvári unitárius kollégium 262. számú kódexe
[24] 456: Barna kéz. Exeplum latin. [25] 457 —465: Barna kéz. Latin és magyar nyelvű prédikáció-kivonatok. Az első: Idea concionis Cl. G. Eniedi Ex Matth. 26. de urguente ephuso. További alaptextusok: Joh. 20.Joh. 2. 22. 23. A ránk maradt Enyedi-prédikációk között nem szerepelnek. 458: Üresen maradt fél lapjára barna kéz talán megszólításmintaként beírta: Reverendo ac Clarissimo Domino Balthsari Solymosino apud Claudiopolitanos Ecclesiae Unitariae religionis Concionatori nec non Ecclasiarum Unitariarum in Transylvania existentium Episcopo Vigilantissimo Do mino pateant. [26] 466-468: Magyar nyelvű ima Inc.: Seregeknek Ura, Izraelnek szent Istene, mű Urunk Jézus Krisztusnak szent Attya, ö átala mű nekünk is. [27] 469-484: A barna kézzel írott prédikációk: Concio de poena neglectae occasionis Ps. 95. v. 7. 8. 477: Psa. 3. v. 10. Mondjátok az igaznak, jól leszen. Enyedinél nem szerepelnek. [28] 485: Keresztbe írt elmélkedés, vagy értekezés az epikureusok ellen. Folytatása a számozatlan és letépett utolsó lapon ugyancsak keresztbe. [29] 489: vers. Inc.: O viperáknak fajzati Akrosztichon: Orbok János iram. Kolofonok: Az ki iram ez eneket szenvedek sok insegeket, vers főben beiram nevemet az ezer hatszaz esztendő > két <t. Az <ki iram ez eneket > ki szerzem ezt versekben ezer hatszaz negyven kilencben visznek vala ?? töm...ben nevit nézd megh az vers főkben. A vers hátlapján talán tolipróba és egy irat maradványa keresztbe írva: Georgius Rakoci Dei gratia Princeps Transylvaniae Georgius Dei gratia Princeps Transylvaniae partium Fidelibus nostris universis et singulis egregiis nobilibus pariter Fordítva írva: Dum mortem trépidas amittis gaudia vitae qui mortem 203 A u 2 k n 6 ó k i 2 d o t . e l á X őrse z i z suá v s m á ú r k i o l l g u tn A leírásból, s főleg az esetenkénti megjegyzésekből világos, hogy kódexünk nem a keletkezés sorrendjében közli a szövegeket, hiszen az első egység egyik prédikációjában azt olvassuk, hogy 1659 esztendő telt el Krisztus születése óta, a 21. egységben 1654 a megjelölt időpont, s az utolsóként szereplő versben találjuk a legkorábbi évszámot: az egyik kolofon strófatöredékéből talán az 1600-as évek legeleje lenne kiolvasható, míg a másikban 1649 szerepel. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a tinta és a ductus változásai ellenére a szövegek szorosan tapadnak egymáshoz. A 366. oldal fejeződik be először szellősebben, s a 17. és 18. egységről elképzelhető, hogy üresen hagyott lapokra később írták be őket. Ilyesmire utalna a tartalmilag összefüggő,
