Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Rezi Elek: Az unitárius rendszeres teológia irodalma
ismereti kényszert eredményezhetnek. A lelkiismereti szabadságot pedig dogmatikai megállapításokkal korlátozni, kényszeríteni nem lehet. A 19. század második felétől az unitárius rendszeres teológia gazdagodását elősegítették az észak-amerikai és angol unitárius teológiai munkák, tanulmányok, valamint a szabadelvű keresztény teológia megismertetése, főleg a magyarra-fordítás által. A legjelentősebb vállalkozás E. W. Channing hatkötetes „válogatott műveinek” fordítása és kiadása volt.23 Még megemlíthetjük a közismertebb teológusok közül Theodore Parker, Ralph Emerson, Alfred Hall, Clarke Waldo, James Freeman, Francis Peabody, James Martineau, Albert Réville, Jean Réville egyes műveinek teljes vagy részleges fordításait.24 23 Kovácsi Antal: Channing élete és tanításai, munkái és levelezései szerint KerMagv XII (1870). 90. Erdő János: Teológiai tanulmányok. Unitárius Egyház. Kolozsvár-Napoca, 1986. Innen: Channing magyar nyelven. 149-173.; Rezi Elek: Ferencz József unitárius püspök teológiai munkássága. Doktori dolgozat. Gépelt példány. Kolozsvár-Napoca, 1989.183-190.; Wright, Conrad: Three Prophets of Religious Liberalism: Channing-Emerson-Parker. Second edition. UUA. Beacon Press, Boston, 1986. 24 Rezi Elek: Teológiai és Népszolgálat, (kiadásra váró munka). 2006. (kézirat 115-124). 25 Jakab Elek: A Keresztény Magvető megalapítása. KerMagv XXV(1890).34-40.; Rezi Elek: A Keresztény Magvető története és jelentősége az unitárius teológia megújhodásában. Doktori szemináriumi dolgozat. Gépelt példány. Kolozsvár-Napoca, 1982. 159 A r t i z e e r n o o u d l d n s ó a izgi t e i m á r a a u Kétségtelen, hogy az unitárius és a szabadelvű kereszténység eszmevilágának megismertetése érdekében a legcélszerűbb teret a Keresztény Magvető elindulása jelentette25 , amely azóta is szócsöve a külföldi unitárius és szabadelvű keresztény teológiának. A 19. század második felének rendszeres teológusai nem a régi dogmatikus teológiai tételekkel viaskodnak, hanem az újat, a haladót, a korszellem igényeit karolják fel, és azt igyekeznek hasznosítani. Ezért számukra a teológiai tudás, ismeret, vallás nem csupán a hit dolga, hanem az értelem, érzelem és akarat ügye is, egyszóval életgyakorlat. Felismerik, hogy a teológia nem csupán a hitrendszer igazolója, rendszerezője, hanem sokkal több: útjelző, iránymutató, szeretetteljes törődés Isten országa ügyének előmozdítására. Visszatekintve a 20. század küszöbén a 19. századra, Ferencz József püspök nem véletlenül szól a megelégedés hangján: „A letűnt század minden irányban annyi haladást mutat, s annyi vívmánnyal gazdagította az emberiséget, hogy azokért méltán hálát adhatunk Istennek... Örömmel telik el a lelkem, hogy a múlt századot a vallás tekintetében is a felvilágosodás, a haladás évszázadának nevezhetjük. A lelkiismeret szabadságát ugyan, amely nélkül a vallás éppen úgy nem fejlődhetik, mint ahogy a virág napfény nélkül ki nem nyílik, a gyümölcs meg nem érik, már a reformáció zászlajára írta, de ezt a zászlót csak a múlt század eszmefuvallata bontotta ki teljesen... És ezt
