Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gálfy Zoltán: Ras-Schamra titkaiból
Maguknak a keruboknak a magassága iS 6,20 m volt. Bibliai értesítés szerint az egész templom belülről vékony aranylemezzel volt borítva (lKir 6,22). A templom és a paloták építésével kapcsolatosan két Hírám nevű személy is felmerül. Az egyik Titusz királya volt, aki az építőanyagokat adta. A másik szintén tíruszi, a Nafthali nemzetségéből származó Hírám, a rézműves volt. Salamon vele csináltatta a belső berendezést és az eszközöket. De ezeken kívül ő alkotta meg azt a két, magasnak mondható rézoszlopot is, amely a templom keleti felén lévő bejárat oldalain állt. Ezek magassága 11,16 m volt, kerületük 7,44 m. Az oszlopokon két gömb helyezkedett el, egyenként 3,10 m átmérővel. Az oszlopok semmit nem tartottak, tehát csak díszítő elemek voltak. Láncszerű, aranyozott hálóról beszél a Szentírás, amely körülfonta az oszlopokon levő gömböket. Az oszlopoknak neve is volt: Jakni és Boáz. Az elnevezés hátterét nem ismerjük. Hírám, a rézműves készítette az aranyból levő és aranyozott fazekakat, lapátokat, medencéket, amelyek a templomi kultuszt szolgálták. A templom mellett, a Jeruzsálemi-hegy (Sión) délebbre fekvő, alacsonyabb részein helyezkedtek el Salamon palotái. A keletre nyíló kapuk mögött a helyőrség épülete foglalt helyet. Ettől jobbra pedig a Sion-hegyen levő összes épület között - beleértve a templomot is - a legnagyobb létesítmény kapott helyet: a „Libánon erdő háza”, amely 62 m hosszú, 31 m széles és 18,60 m magas volt (lKir 7,2). Rendeltetéséről nem tudunk közelebbit. A két épület mögött foglalt helyet a „trónterem”. A trónterem közvetlen összeköttetésben állt Salamon magánpalotájával. Ennek keretében külön részt uralt Salamon feleségei között a fáraó leánya. A Királyok első könyve 8. fejezete tudósít a templom felszentelésének ünnepléséről. A király letérdelve köszönte meg Istenének ajándékát, amelynek értelmében atyja után ő találtatott alkalmasnak arra, hogy a nagy művet létrehozza. A néphez szólva megköszönte a segítséget, és kérte népét, hogy a hajlékot tekintse szent helynek. Ugyanez a forrás tudósít arról, hogy az áldozatok bemutatása, imádság és a salamoni beszéd után nagy népünnepélyre került sor. Ezen 22 ezer ökröt és 120 ezer juhot áldoztak fel. Az égő-, étel- és hálaáldozatok esetében csak az áldozat kövérjét égették el, a többi rész eledelül szolgált. A salamoni ünnepségen részt vevők számára abból következtethetünk, hogy rendkívüli volt az áldozati állatok száma is. A salamoni templom ras-schamrai hasonlósága mellett figyelnünk kell azokra az azonosságokra, „áthallásokra" is, amelyek a Sion-hegyen és a Ras- Schamra hegyén álló templomokban gyakorolt rítusok, szertartások, szervezettségek vonatkozásaiban mutatkoztak. Mindenekelőtt a főpap szerepét kell említenünk. Megjelenésének külsőségei mellett látnunk kell azt is, hogy a főpapnak mind az ugariti szertartásokban, mind a jeruzsálemiben azonos szerepe volt. Ezt két tényben kell rögzítenünk. Részint ismernünk kell a 107
