Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gálfy Zoltán: Ras-Schamra titkaiból
Él és Baál A táblák között különös értékkel bír az a dombormű, amelyen Él isten fogadja Ras-Schamra királyának áldozatát. A domborművön Él és a király alakja mezopotámiai akkád alakra emlékeztet. A kivitel nem marad el a korabeli egyiptomi művészet legszebb alkotásaitól. A táblák nagy részén a föníciai—ras-schamrai politeizmus isteneivel kapcsolatos mítoszok szerepelnek. Ezek mind versformában íródtak, és ez nyújthatja az összehasonlítás lehetőségét az Ószövetség zsoltáraival. A mítoszok között az egyik legjelentősebb a Baál-mítoszkor. A ras-schamrai leletekkel való foglalkozással párhuzamosan történt a palesztinai qumráni leletek feltárása. Az utóbbi évtizedekben főleg ez a két nagy jelentőségű régészeti anyag kötötte le a kutatók figyelmét. Az egyik lelet, a ras-schamrai, az ótestamentumi kutatás elejéről, a qumráni anyag a végéről tanúskodik. A qumráni leletek felé irányuló hirtelen figyelem nem engedett kellő időt a ras-schamrai anyag értékelésére. Amíg a ras-schamrai ásatások hosszabb időt vettek igénybe, addig a qumráni barlangokban egyszerre meglelt hatalmas anyag — agyagkorsókban elrejtett tekercsek — elemzése rövidebb időt igényelt. A qumráni leletek köré font, olykor túlzott, nem ritkán egyenesen hibás elképzelések bizonyos fokig elterelték a figyelmet Ras-Schamráról. Az Él- és Baál-kultusz ras-schamrai mítoszainak elemzése hozzátartozik az ószövetségi kor (kivált korai szakának) megértéséhez. Miért Él lett a Kánaánban letelepedett sémiták istene - és nem Baál? Ennek megértéséhez szükséges a ras-schamrai mítosz egyikének ismerete. A mítosz egymástól különálló részletekből áll. Benne szerepelnek a rasschamrai ugarit pantheon istenei, az akkád mezopotámiai hatások alapján. A mítosz két főszereplője Él és Baál. Él hatalmas, jóságos és nyájas, a teremtmények teremtője, bölcs király. Trónon ül, lábai zsámolyon nyugszanak és a pantheon főistene. Baál nevének állandó kísérője az Aliján (hatalmas) jelző, Dagon fia, a föld ura, felhőkön lovagló, a hősök között a legerősebb. Mót, az alvilág ura, követei által magához hivatja Baált. A mítoszban mindig ugyanaz a két követ neve szerepel egymás mellett: Gafnu és Ugar. Mót nevének jelentése: halál. Él fia és kedveltje. Baál eleget tesz a meghívásnak, és alászáll az alvilágba, majd meghal. A meghalt Baál után Mót átveszi a természet feletti uralmat. Amikor Él tudomást szerez Baál haláláról, mély gyászba roskad. A gyász részletei érdekesek. Leszáll a trónról, port szór a fejére, kővel megsebzi magát a karján és a szíve táján. Felemelt hangon kiáltja az élőknek: „Meghalt Baál!" Ennek nyomait látjuk az 5Móz/MTörv 14,1- ben és az lKir 18,28-ban. Hónapok múlnak el, és El, a főisten, arra utasítja Anatot, Baál feleségét és testvérét, hogy keresse meg az alvilágban Alijan-104 G Z á o l 1 f ‘ y « n
