Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Gálfy Zoltán: Ras-Schamra titkaiból

Baált (a hatalmas Baált). Anat a napisten segítségével és lámpásával az alvi­lágban megtalálja Baált, aki feltámad, miután Anat varázslatokkal megsem­misíti a halál istenét, Mótot. Erről tudomást szerez El, és örömmel kiáltja: „Baál, a föld ura feltámadt!” A patakokban méz folyik és az égből zsír csepeg alá. A mítosznak egy másik részlete különösen figyelemre méltó. Ebben Baál követeket küld Anathoz, és arra kéri: szerezze meg El támogatását an­nak érdekében, hogy a Cáfon magaslatán hajlékot építsenek neki. A követek és Anat a kérést közli Éllel, a főistennel, aki ezekkel a szavakkal adja bele­egyezését: „Építs pompás lakot ezüstből, aranyból, palotát drága kőből, la­­zur kövekből”. Az istenek építőmestere elkészíti a palotát. Baál ünnepélyes szózattal foglalja el a pompás épületet: „Ismét a föld királya lettem, uralmam helyreállt!” A mítosz fő alakja tehát Él, aki mindennek a hátterében jelen van és nem változik. Baál a természet szimbóluma, aki annak körforgásában meg­hal és feltámad a természet nyarát és telét szimbolizálva. O az, aki a termé­szet és föld ajándékait juttatja az élőknek. A természet perszonifikált ura Baál, aki a Ras-Schamrától nyugatra lévő Cáfonon székel, ahol a palotája is van. Erről a hajlékról, ennek formájáról és méreteiről a mítosz alapján nincs tudomásunk. Meggyőző adattal szolgálnak azonban a régészeti eredmé­nyek. Ezek nyújtják a jelzett „titkok" egyikét Ras-Schamrával kapcsolatosan. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Salamon temploma pontos másolata volt a ras-schamrai, Baál számára épített templomnak. A mítosz feltehetőleg a Kr. e. 14. századra vihető vissza. Az ugariti és héber kapcsolatokat a mítosz esetében legnyilvánvalóbban a nyelv területén kell keresnünk. A. Gordon szerint elhamarkodott ítélet lenne azonosítani a ras-scham­­rai nyelvet a héberrel. A közeli rokonság nyilvánvaló, mert az ugarit észak­sémi nyelv volt, amely az amoreusok nyelvéhez állt közel. Héber vonatkozás­ban főleg a verses szövegek vehetők tekintetbe - amilyenek a ras-schamrai mítosz-szövegek is. Az összevetés másik oldalán a héber zsoltárok elemezhe­tők. Bár az ugariti anyagban nincsenek ótestamentumi értelemben vett zsol­tárok, a versforma azonos a zsoltárokéival. Ilyen azonosság mindenekelőtt a rím-nélküliség és a mindkét anyagban általános paralellismus membrorum, vagyis az, hogy egyazon gondolat kétszer, sőt olykor háromszor is visszatér ugyanabban a versben. A ritmust mindkettőben a hangsúlyos szavak elhe­lyezkedése adja. A párhuzam felében, vagy esetleg minden sorban rendsze­rint három hangsúlyos szó van. Gordon mutatta ki az azonosságot a követ­kező közös metrikában: 3+2, 2+2, 3+3+3, 3+2+2. A megegyezést csak a legrégebbi zsoltárok esetében kereshetjük. Az összevetésre alkalmasnak lát­szik a 68. zsoltár. Kapelrud azt is aláhúzza, hogy a 68. zsoltár egyetlen vav 105 R t a i s t ■ k S a c i b b a ó m l

Next

/
Thumbnails
Contents