Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
— 62 meg is szerezte. Hangsúlyozni kívánom, hogy azt meg is szerezte. Mert bár, a mint fennebb emlitém, a történelem számára kevés ember marad fenn, ennek okát is rendesen magunkban kell keresni. Higyjétek el, ritka ember az, a kinek egy életen át, folyjon le az bármily szerény körben, alkalma ne nyíljék és módja is ne legyen a mindennapi emberek sorából kiemelkedni s valamely közhasznú dolgot, valami maradandót is alkotni. Csakhogy a legtöbbnek hiányzik hozzá egyfelől a körültekintés, hogy hol és mit lehetne olyant mivelni, a mi őt túléli, másfelől a készség, hogy a mit tán egy ihletett perczében kigondolt és érzett, azt meg is tegye, végre is hajtsa. Boldog, ki ezek közül sem egyik, sem másik fogyatkozást nem érzi. S Dersi János ezek közé tartozott. O a léleknek most említett mindkét szép tulajdonságát: a körültekintő, a megfigyelő tehetséget és a jónak és szépnek végrehajtásához a készséget, az akaraterőt is teljes mértékben bírta. Ezek voltak jellemének fővonásai. Ezekben tűnt ki, mint gyermek játékaiban, mint ifjú, tanulmányaiban, mint katona a harczmezőn, mint gazda birtokai rendezésében és kezelésében, mint polgár és hazafi mindennemű kötelességeiben. De nekem nem czéloin s nem is tartozik e helyhez az ő életrajzával foglalkoznom. Megtörtént ez már más helyen s az idők folyamán még sokszor meg fog történni. Mert az olyan élet, mint a Dersi Jánosé, hasonló egy gazdag bányához, melyben a kutató bányász újabb meg újabb aranyérre találhat. Én csak végrendeletére hivatkozom, melyben fenkölt gondolkozásának és nemes szivének kiváló túlajdonságai mintegy összpontosulnak. E végrendeletet a hazafiságnak és hitbuzgóságnak oly tényezői jellemzik, a melyek előtt méltán tisztelettel kell mindnyájunknak meghajolnunk. Ezek között mindenesetre első helyen áll vallásközönségünk kebelében s ebben különösen a nevelés ügyének előmozdítására tett nagy és szép alapítványa, helybeli egyházközségünk javára tett adományával. Jézus azt mondá: „valaki e kicsinyek közül egynek gondját felveszi, az én gondomat veszi féld Dersi János kolozsvári fő- és sz.-kereszturi középtanodáinknál tett alapitvunyaival nem egynek, de soknak felvette gondját a Jézus kicsinyei közül. O a magáévá tette ama közmondást: többet észszel, mint erővel s ehez képest módot akart nyújtani a nép gyermekeinek, hogy megszerezhessék maguknak azt a mi veltséget, melylyel az élet nagy harczát megvívhatják s oly társadalmi
