Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)

megnyerje- Pedig az unitárius hiteszme, bár a reformáczióval egyidejűleg kezdi meg Kr. u. 325-ben, a niceai zsinaton, megakasztott újabb pályafutását, annál még merészebb irányt tűzött ki s még nehezebb útat vett maga elibe.

Egy rövid előszóban nem terjeszkedhetünk ki az unitárius egyház történelmére, hogy annak küzdelmeit lépésről-lépésre feltüntessük. Legyen elég itt egy pár válságosabb pontra rámutatnunk.

Dávid Ferencz 1566-ban megkezdi az egyszemélyü isten hirdetését, mely mint futó áradat terjed el a kis Erdély bérczei között egész a Tiszáig, nem egy hullámot vetvén a magyar Alföldön, sőt a Dunán túl is. Nem lehetetlen, hogy ha a reforni lassúbb léptekben történik, tán nem ütközik oly nagy akadályokba. De az a gyors diadal, a melyet magának mondhatni egy pillanatra kivívott, csakhamar egy hatalmas ellentábort állított lábra, mely c-ak kedvező alkalomra várt, hogy Dávid Ferenczet elejtse. S részemről az ő merész tanát, a Krisztus nem-imádásáról, hajlandó vagyok inkább ez alkalomnak, mint a valódi oknak tartani, melylyel szomorú elitéltetését magára vonta. Mert végre is a Krisztus nem-imádásának tana mi volt egyéb, mint logikai következménye az egyszemélyü isten hitének, mely már akkor, országos törvények által, létjogot nyert volt.

A Dávid Ferencz elitéltetése 1579-ben az unitárius egyházat alapjáig megingatta. De még mindig elég erős volt arra, hogy szembe nézzen a viharokkal, a mikor ismét saját, kebelében egy szerencsétlen gondolat támad: a szombatosság, a mely most nemcsak egyeseket, hanem egész községeket sodor el és szakit le az unitárius egyház kebeléről. A Péchi Simon psalteriumai s más szombatos művei a magyar irodalomtörténetnek ma mindmegannyi becses műremekei lehetnek, az unitárius egyháznak a 1 7-dik évszázban azonban több kárt és nagyobb veszteséget okoztak, minthogy azokat a Péchi Simon irói hírneve és tekintélye, valamint követőinek különben jogos, mert a lelkiismeret szabadságán alapuló meggyőződése is velünk feledtetni tudnának.

Egyfelől a Dávid Ferencz elitéltetésével bekövetkezett zavar, másfelől a szombatosság miatt történt megtizedelése, megharminczalodása az egyháznak, annyira megfogyasztá ennek erejét, hogy a katholicismusnak az erdélyi külön fejedelemség megszűntével, a 18-dik évszáz végén