Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VIII. Válságos esztendők
86 DÁVID FERENC tételeit írja le Dávid, s majd ő megküldi a lengyel testvéreknek, döntsenek azok. Dávid ebbe is beleegyezett de csak Socini Faustonak sürgetésére. Ugyanis Blandrata saját költségén behozatta ezt a bátyja, Lelio, révén hírre kapott földijét és Dávid házában szállásolta el azzal a megbízással, hogy lesse el minden szavát és értesítse róla. A mindenre kész olasz kész volt arra is, hogy hét hónapig (1518 november 14-től 1519 április közepéig) visszaéljen nemes házigazdájának vendégszeretetével. Hanem csalódott mesterével együtt: nem akadt árulkodni valója. Dávid szívességéért pedig csak ennek halála után fizetett meg igazán, midőn rágalmakkal szórta tele emlékét. Dávid tehát leírta tételeit, melyekben kifejtette, hogy csak az Atyát kell imádni, mivel igaz imádás az, ami lélekben és igazságságban az A yához történik, hamis az, amely Krisztushoz van intézve. Socini nagy magabízással vállalkozott e tételek megcáfolására. Blandratát pedig azonnal értesítette róluk, sőt megtoldotta Írását azzal a rágalommal is, hogy Dávid a zsidózásra tért, mert Krisztust megtagadva Mózest akarja behozni az eklézsiákba. Nem volt ez új rágalom, — hiszen már Méliusék vádolták Dávidot, hogy vallása török vallás, tételeit a Koránból és a Thalmudból vette, holott egyiket sem olvasta soha; ők mondották rá hogy Mózes törvényeit újítja fel, amire azután szépen megfelelt az egy Ö magától való felséges Istenről írt művében. De úgylátszik e rágalom erősen tartotta magát és Blandrata sietett is fölhasználni ellene a fejedelemnél. 1579 jan. 28-án Dávid, mint püspök, egyházának meggyökeresedett szokása szerint, hogy évről-évre nyilvános gyűlések (public, conventus) tartassanak, melyekben az ügyeket és a hittételeket meghányják-vessék, febr. 24-ére összehívta papjait és híveit Tordára. Az utolsó zsinat volt ez, melyet ő vezetett, s ha megfigyeljük tíz pontból álló végzését, megállapíthatjuk, hogy tanítása és szelleme az volt akkor is, mely mindenkor élt benne, mióta a saját útján haladt. íme az 5. tétel, mely össze foglalja röviden egész tanítását: — Isten jóakaratából kezdtük támadni a háromságot és kimutattuk, hogy ez Isten igéjével nem egyezik; nyíltan vallottuk, hogy az egy igaz Isten, Krisztus Atyja, nem a három, az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt; ezt a tanítást állhatatosan megtartjuk és azt erősítjük, hogy ebben meg is akarunk maradni. Minthogy
