Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
I. Dávid, mint Luther követője
12 DÁVID FERENC eltértek és kifejti a zsinat tartásának szükségét. A magyar és a szász papok, kik katholikusoknak tartották még magukat, de Luther tanítását követték, behatóan tanácskoztak a püspök leveléről, — de nem hallgattak rá. Valószínű, hogy nem is válaszoltak Bornemiszának. Legalább csak a besztercei papság válaszáról tudunk. Ám ez híven visszatükrözi az általános felfogást. Két részre oszlik ez is, mint a püspök meghívója. Az egyikben nyíltan vallomást tesznek hitükről kifejtve, hogy külső dolgokban engedelmeskednek a püspöknek, de a belső isteni tisztelet dolgában, a Krisztus rendelte igehirdetésben, másképpen nem cselekedhetnek, mint amire az apostolok tanítják őket; a másik részben a zsinat céljáról nyilatkoznak férfias bátorsággal és részletesen kifejtik tanításukat, melyen teljesen Luther szelleme látszik. Tanításuknak ily tiszta és világos kifejezése nyilvánvalóvá teszi, hogy oly férfiú irányította a besztercei papság 5 napos tanácskozását, Ki beható ismereteit közvetetlen forrásból merítette. Az egész írat bátor hangja és szép előadása szintén arra utal, hogy a szerzőt ne azon papok között keressük, kikről jó forrásból tudjuk, hogy tudásuk alig lett volna elegendő ilyen írat megszerkesztésére. Valóban szerencséje volt a besztercevidéki papságnak, hogy soraiban volt a szomszédos Petres község plébánosa, egy teljes férfikorban levő férfiú, aki csak nehány évvel az előtt tért vissza Wittenbergből. Ez a férfiú Dávid Ferenc volt, aki már ekkor egy nagy vidék papságának szellemi vezérévé küzdötte fel magát. Dávid Ferenc Kolozsvárról került Besztercére. Egy egyszerű vargának, Heiter Dávidnak volt fia — és a mind ez ideig meg nem döntött hagyomány szerint — 1510-ben született. Apja szász nemzetiségű kolozsvári polgár, anyja egy magyar nemesi leány volt. Többet alig tudunk róluk; de az bizonyos, hogy a mélyen járó spekulativ szellem, mely fiukban később megnyilvánult, midőn a legelvontabb metafizikai kérdések fejtegetésébe merült, atyja után a germán faj hatására mutat; az a bátorság pedig, mellyel meggyőződését hirdette, meg az a szívós kitartás, mellyel felismert igazsága mellett megállott, anyja hatására a magyar faj jellemző vonása benne. Egyébként kétségtelen az is, hogy az apa is, az anya is, művelt lelkűek voltak, kik fölismerték fiuk tehetségét és szívesen, talán anyagi erejükön felül is iskoláztatták a kolozsvári városi iskolában, melyben egykor Mátyás király is tanult. Talán az ő vágyuk
