Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

VII. 1564-1566

68

DÁVID FERENCZ BALLGAtIsA.

ben, részint azt a zsinat ellenkező értelme szerint magyarázva, részint kárhoztatolag. ') Egri Lukács másodszor a zsinat felfogásához közeledve fejtette ki nézeteit, de az azon sem nyugodt meg, ő eretneknek nyilvánitatott, elzárták, s csak öt évi fogság után, meggyőződését változtatva, állításait téveseknek ismerve el, nyerte vissza szabadságát, * 2 3) némelyek szerint börtönéből menekült.

Midőn a politika helyét Európában a reformatio heves theologiai vitái foglalták el, s az Isten lénye meghatározása minden müveit népek közt szintúgy mint nálunk izgalmas zsinatokat és vitatkozásokat idézett elé; midőn Bernben Gentilenek fejét vették,Magyarországon a szabadabb hitnézetek vallóit elhallgattatták : e nagy küzdéssel és mozgalommal szemben feltűnő Dávid F.-nek 1559-n innen a nyilvánosság elől csaknem teljes visszavonultsága; a maros-vásárhelyi Hitvallás s annak védelmezése után tőle a közönség elé semmi sem jött; a kolozsvári papságnak azokban kifejtett álláspontját, melyet az 1561—- 03-ki Hebler-féle „Rövid Hitvallás“ élesen támadott meg — nem ő, de Heltai és Melius Péter védelmezte, az első mint kolozsvári pap és presbyter, Melius szerint: „egy, a régi szent atyákból istenesen és nagy szorgalommal kiválasztott helyekből álló kis iratkában“ [Opuscuhmi]:i), az utolsó Debreczenben 1564-n megjelent művében 4), melyben — úgymond — bár érzi tudományra és tekintélyre csekély-voltát s azt, hogy az ékesszólásban mások után messze hátul áll, mégis mivel Hehler művét némelyek oly jelesnek állítják, hogy hitök szerint, a magyarok közt czáf'olója aligha akad, és mivel a könyv a kolozsvári eklézsiát gyalázza, tanait ítéli el: a védelmezésre magát elhatározta, nekik ajánlva azt, s kérve, hogy vegyék jó néven, fáradságát magyarázzák jóra, s őt ismerjék bajtársuknak, ki Isten segélyével velők együtt ezután is helyt áll ez ügy védelmére. Melius e müve a közte, Dávid F. s a kolozsvári papság közt a hitrokoni viszony még akkor fennállását mutatja; erős dialektikával, világosan van Írva, s a Kálvin szerinti úrvacsorái álláspontot érvei túlsúlyával Hehler és Alesius ellenében diadalmasan védte meg. Dávid F. hallgatása okáról az emlékiratokban följegyzés nem leven, e jelenség jelleméből s a viszonyok természetéből magyarázható meg. Egyik ok, hogy az új iránynak már ekkor a királyi udvar volt védője. Blandrata és az ország legbefolyásosabb fiai foglalták el a cselekvés terét, nemes dicsvágytól ösztönöztetve, védelemre készen. Dávid F. akarni, sőt munkálni látszott a nagyoknak a küzdelembe vegyülését, s a mint ezek népszerűekké válva, előtérbe nyo-*) Lampe . . . 140—144. 11.

2) „ ... 213—217. 11.

3) Ezt Melius P. hagyta emlékezetben ily czímii müvében: Refűtatio Confessionis de Coena Domini Mathiae Hehler, Dionysy Alesy et his coniunctorum una cum Iudicys quatuor Academiarum, quae Saxonibus Transylvanicis Diplomatis Papalis instar missa sunt. Anno D. 1561. Huie adiuncta est Apologia Ecclesiae Debrecziensis ad Calumnias, quibus false de quibusdam articulis accusatur et eriminatur. Debreczini . . . 1564.

4) Látható az előbbi pont alatt.